Polidroghasználat: egészségügyi és szociális válaszlépések

Bevezetés

Ez az útmutató egy több részből álló dokumentum, a Drogproblémákkal kapcsolatos egészségügyi és szociális válaszlépések: 2021-es európai útmutató részét képezi. Az útmutató segítséget nyújt az egészségügyi szakemberek és a döntéshozók számára a droghasználat hátrányos következményeinek kezeléséhez. Ez a polidroghasználatra vonatkozó útmutató áttekintést nyújt a polidroghasználattal kapcsolatos problémákra adandó egészségügyi és szociális válaszlépések megtervezése és megvalósítása során szem előtt tartandó legfontosabb szempontokról, valamint a válaszlépések elérhetőségéről és hatékonyságáról. Emellett figyelembe veszi a szakpolitikai és gyakorlati következményeket is.

Legutóbbi frissítés: 2021. október 22.

Tartalomjegyzék:

Áttekintés

A legfontosabb kérdések

Európai összkép

Szakpolitikai és gyakorlati következmények

Adatok és ábrák

Áttekintés

A legfontosabb kérdések

A polidroghasználat kifejezés azt jelenti, hogy a fogyasztó egynél több, illetve többféle drogot használ egyszerre vagy egymást követően. Ez magában foglalja a tiltott szerek és az olyan legális szerek használa-tát is, mint az alkohol és a gyógyszerek. A legtöbb drogfogyasztó alkalmanként több szert is használ.

A polidroghasználat azért lényeges, mert többféle drog használata a fogyasztással kapcsolatos akut és krónikus kockázatokat egyaránt növelheti. A szerek, például a kokain és az alkohol kölcsönhatásba lép-hetnek egymással, ami fokozhatja az egyes szerek önmagukban történő használatához kapcsolódó kockázatokat. A polidroghasználat még súlyosabb következményei lehetnek a halálos és nem halálos túladagolások és balesetek, a toxikus májbetegség, a többszörös függőség és a kezelés sikerének veszélyeztetése.

Bizonyítékok és válaszlépések

• A hatékony prevenciós módszerek nagy része nem szerspecifikus, és segíthet csökkenteni a poli-droghasználatot.
• Fontosak a felmérési eljárások, amelyek segítségével a kezelés alatt álló klienseknél azonosítani lehet az ebben a csoportban gyakori problémás polidroghasználatot.
• Több szer együttes fogyasztása nehezítheti a kezelés lefolytatását, és rosszabb eredményekhez vezethet; ugyanakkor az eredményességet vizsgáló átfogóbb kutatások azt is mutatják, hogy a kezelés jelentősen csökkentheti a többszörös droghasználatot.
• A tudatosság növelése és a potenciális ártalmak csökkentése szempontjából hasznosak lehetnek az alkohol- és drogfogyasztás fesztiválokon és az éjszakai életben történő mérséklése érdekében hozott ártalomcsökkentő intézkedések.
• Polidroghasználat esetén az ártalomcsökkentés fontos területe a túladagolások megelőzése – különösen az opioidhasználók figyelmének felhívása az egyéb nyugtató hatású szerek, legfőképp az alkohol és a benzodiazepinek opioidokkal együtt történő fogyasztásával kapcsolatos kockázatokra.

Európai összkép

• A polidroghasználat nagyon gyakori Európában azoknál, akik drogproblémákkal kapcsolatos kezelést igényelnek.
• A polidroghasználat kezelésére irányuló jelenlegi európai gyakorlatra nézve korlátozott információk állnak rendelkezésre.
• Az európai országok számos nem szerspecifikus prevenciós intézkedést vezettek be, sokféle ártalomcsökkentő szolgáltatást és kezelési formát nyújtanak, ideértve a farmakológiai és pszicho-szociális beavatkozásokat. Ezek polidroghasználat esetén is alkalmazhatók.

A legfontosabb kérdések: a polidroghasználat mintázatai és a kapcsolódó ártalmak

A probléma azonosítása és meghatározása során a következő kulcsfontosságú kérdéseket kell megvála-szolni: ki az érintett, milyen típusú szerekről és szerhasználati mintázatokról van szó, és hol jelentkezik a probléma? A válaszlépéseket az érzékelt konkrét drogproblémákhoz kell igazítani, és azok országtól, illetve az adott időponttól függően eltérhetnek. Azon tényezők széles skáláját, amelyeket a folyamat e szakaszában figyelembe kell venni, A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret tartalmazza.

A polidroghasználat egy gyűjtőfogalom, amelynek lényege, hogy a fogyasztó egyszerre több, illetve több-féle drogot használ. Ez magában foglalhatja több szer egyszerre történő (egyidejű) vagy meghatározott időn belül egymást követő (együttes) használatát. Ebbe beleértendő a tiltott szerek és az olyan legális szerek használata is, mint az alkohol, a dohány, az új pszichoaktív anyagok és a gyógyszerek. A polidrog-használatra a fogyasztó tudtán kívül is sor kerülhet, mivel a kábítószerpiacon árult tabletták és porok egynél több hatóanyagot is tartalmazhatnak.

Ezért azoknak a magatartásformáknak a köre, amelyeket ez a kifejezés felölel, annyira széles, hogy tulaj-donképpen majdnem minden pszichoaktív anyagot fogyasztó személy esetében elmondható, hogy érintett a polidroghasználat valamilyen formájában. Emiatt a polidroghasználathoz kapcsolódó problémákra adandó válaszlépések esetén hasznos a népesség meghatározott csoportjaira, valamint azokra a drog-kölcsönhatásokra vagy kockázatos magatartásformákra koncentrálni, amelyek kifejezetten összefüggésbe hozhatók az ártalmakkal.

A különböző, rövid időn belül együtt fogyasztott szerek közötti kölcsönhatások növelhetik a mérgezés esélyét. Néhány pszichoaktív anyag hatása fokozhatja a más szerek használatához fűződő kockázatokat. Például az alkoholos befolyásoltság ronthatja az elfogyasztott opioidmennyiség megítélését, illetve a kezelést vagy börtönt követően jelentkező toleranciacsökkenés kockázatát. Hasonlóképpen, a kokain és az alkohol kombinált használata növelheti a toxikológiai kockázatokat. A kombinált szerhasználat megtöbbszörözheti a balesetek és sérülések kockázatát.

Az Euro-DEN Plus projekt által összegyűjtött, 21 európai ország kórházának sürgősségi osztályain elő-forduló, droggal összefüggő esetekből származó információk betekintést engednek abba, milyen szerepet tölt be a polidroghasználat a droghasználattal összefüggő, akut egészségkárosodásokban, valamint hogy idővel miként változhat ez. A legutóbbi beszámolók alapján jellemzően a jelentett esetek egyharmada függ össze két vagy több kábítószer használatával. A kórházi sürgősségi osztályok által jelentett, droggal összefüggő esetek több mint felénél alkoholfogyasztást is feljegyeztek. Egyes szereket sokkal nagyobb valószínűséggel jelentettek további anyagokkal összefüggésben, mint másokat. Például azok többsége, akiket MDMA-mérgezéssel kezeltek, alkoholt szintén fogyasztott, amely messze a legjellemzőbb, MDMA-val együtt használt szer. A kokainnal és a crack kokainnal együtt használt drogok, illetve e két szerrel összefüggő esetek klinikai jellemzői terén is mutatkoztak különbségek. Azok a betegek, akiknél crack kokain-mérgezést jelentettek, nagyobb valószínűséggel használtak más drogokat is, különösen opioidokat, míg az alkoholfogyasztás kevésbé volt jellemző náluk.

A polidroghasználat nagyon gyakori Európában azoknál a drogproblémákkal küzdő embereknél, akik kezelésre jelentkeznek. Az egyes országok közötti különbségektől eltekintve Európában összességében a kezelésben részesült klienseknél feljegyzett leggyakoribb drogkombinációk a kannabisz mint elsődleges szer alkohollal és kokainnal együtt fogyasztva; opioidok elsődleges szerként, kannabisszal és kokainnal együtt fogyasztva; kokain mint elsődleges szer kannabisszal és alkohollal együtt fogyasztva; valamint kokaintól eltérő stimulánsok elsődleges szerként, alkohollal és kannabisszal együtt fogyasztva.

A drogok kölcsönhatásainak a kezelés szempontjából fontos következményeik lehetnek, de néha nem derül fény rájuk. Például sokan, akiket az elsődleges tiltott szerükkel kapcsolatos problémával kezelnek, alkoholproblémákkal is küzdenek. Ráadásul az együttes stimulánshasználat rosszabb eredményekhez vezethet azoknál, akik opioid agonista kezelést kapnak [¹]. E problémák felismerésének és kezelésének elmaradása nem csupán a kliensek egészségének javítása tekintetében elmulasztott lehetőség, hanem a kívánt kezelési célok sikeres elérésének valószínűségét is csökkenti.

A polidroghasználat felismerése fontos, mert a többféle drog használata ronthat az egyébként is problé-más állapoton, és fokozott kockázatvállalással járhat. A polidroghasználat még súlyosabb következményei lehetnek a halálos és nem halálos túladagolások, a toxikus májbetegség – különösen hepatitis C fertőzéssel együtt – és a kezelés sikerének veszélyeztetése. A polidroghasználóknál jelentős mértékben fordul elő pszichiátriai komorbiditás, ami megköveteli a kezeléssel kapcsolatos személyes igények alapos felmérését, illetve a mentális egészségügyi ellátásra történő beutalást (lásd Reflektorfényben... A komorbid szerhasználat és a mentális egészségügyi problémák).

[¹]Az opioid agonista kezelés kifejezést ebben a dokumentumban az opioid agonisták opioidfüggőség kezelése céljából történő felírását magában foglaló különféle kezelések leírására használjuk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kifejezés magában foglalja az opioidhelyettesítő kezelést (OST), amely továbbra is szerepelhet bizonyos adatgyűjtési eszközeinkben és betegút-dokumentumokban.

Európai összkép: a polidroghasználathoz kapcsolódó beavatkozások elérhetősége

A hatékony prevenciós módszerek nagy része nem szerspecifikus, és segíthet csökkenteni a polidrog-használatot. Rekreációs kontextusban különösen a környezeti és más prevenciós módszerek jelenthetnek megoldást az alkohol és más kábítószerek együttes használatához fűződő kockázatok bizonyos részének csökkentésére. Ezenkívül számos prevenciós módszer alkalmasnak bizonyult a gyógyszerekkel való visszaélést érintő polidroghasználat mérséklésére.

Az EU-tagállamok polidroghasználatra vonatkozó jelenlegi kezelési gyakorlatáról korlátozott információk állnak csak rendelkezésre, és ugyanez a helyzet a kombinált szerhasználatból származó problémák keze-lésével kapcsolatban is. A kezelési szakirodalom általában az opioidokhoz és a stimulánsokhoz kapcsolódó problémák kezelésére fókuszál, annak ellenére, hogy az eredményességet vizsgáló átfogóbb ausztrál, brit és olasz kutatások szerint a polidroghasználat jellemző mintázat a kezelésben részesülő személyeknél.

Bár az az általános feltételezés, hogy a polidroghasználatot nehéz kezelni, eredményességet vizsgáló átfogóbb kutatások azt mutatják, hogy a kezelés a különösen problémás használóknál jelentősen csök-kenti a kombinált szerhasználatot. Ezek a kutatások azt is igazolják, hogy a kezelés jelentősen csökkenti a szereket kombináltan használó kliensek arányát (közepes minőségű bizonyíték). Bizonyos vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a súlyos és tartós drogproblémákkal küzdő emberek esetében a kezelés mérsékelheti a polidroghasználatot, bár a kliensek randomizálásának hiánya miatt nem egyértelműen bizonyítható, hogy ezt a változást a kezelés okozta. Ezeket a megállapításokat kisszámú randomizált kontrollált vizsgálat szisztematikus áttekintései támasztják alá, amelyek bizonyítják, hogy az olyan farma-kológiai és pszichoszociális beavatkozások, mint például a kontingencia menedzsment, opioid agonista kezelésben részesülő kliensek esetén segíthetnek csökkenteni a polidroghasználatot, különösen a stimu-lánsok használatát (közepes minőségű bizonyíték).

A problémás droghasználók számára biztosított ártalomcsökkentő szolgáltatások általában az intravénás alkalmazás ártalmaira és az ezzel kapcsolatos kockázatos magatartásformákra összpontosítanak ahelyett, hogy az adott szerre koncentrálnának. Az ártalomcsökkentő beavatkozások egy tágabb prevenciós stratégián belül működnek, amely kombinálja a különféle ellátástípusokat, például az utcai megkereső munkát és az opioid agonista kezelést, amely a kombinált szerhasználók egészségének javítására fókuszál.

A túladagolások megelőzése polidroghasználat esetén az ártalomcsökkentés fontos területe. Az opioid-túladagolás megelőzésére indított programok fontos része az opioidhasználók figyelmének felhívása azokra a kockázatokra, amelyek más nyugtató hatású szerek, különösen az alkohol és a benzodiazepinek egyidejű fogyasztása esetén merülhetnek fel. Ehhez hasonlóan az éjszakai életben vagy a fesztiválokon drogot fogyasztó embereket is figyelmeztetni kell a gyakran ismeretlen összetevőjű szerek keverésének veszélyeire. A drogbevizsgáló programok segíthetnek ebben azzal, hogy információt nyújtanak a szerek összetételéről, valamint tanácsokat adnak a biztonságos használatra vonatkozóan.

Az európai országokban az ártalomcsökkentő szolgáltatások széles köre elérhető, ideértve a biztonságo-sabb használatra vonatkozó tanfolyamokat, a tűcserét, a fertőző betegségek tesztelését és a kapcsolódó tanácsadást, a hepatitis B oltást, valamint a vírushepatitis- és a HIV-fertőzés kezelését. Ezek a szolgálta-tások a polidroghasználók számára is relevánsak lehetnek.

Szakpolitikai és gyakorlati következmények

Alapvetés

• Azoknál az embereknél, akik magas kockázatú kábítószer-használatban érintettek, a polidrog-használat inkább a főszabály, mint a kivétel, ugyanakkor a formája népességcsoportonként és környezetenként változó.
• A tiltott szereken túl a polidroghasználat jellemzően magában foglalja a dohányt, az alkoholt és a vényköteles gyógyszereket. Az összetettségük miatt a kombinált szerhasználók szükségleteihez igazított válaszlépéseket világosan meg kell fogalmazni és össze kell hangolni.
• A polidroghasználat a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos ártalmak számos kockázatát növeli. A legsúlyosabb következmény többek között az, hogy számos nyugtató hatású drog, mint például az opioidok, a benzodiazepinek és az alkohol egyidejű használata növeli a halálos és nem halálos túladagolás kockázatát.
• A polidroghasználat kezelése továbbra is komplex és kihívást jelentő feladat. A kezelés kombinált szerhasználók esetén esetleg kevésbé sikeres.
• A pszichoszociális beavatkozások hozzájárulhatnak a kezelt kliensek polidroghasználatának mérsékléséhez.

Lehetőségek

• A polidroghasználat csökkentését az ártalomcsökkentő beavatkozások keretein belül prioritásként kell kezelni.
• Figyelembe véve a polidroghasználat túladagolás kockázatára gyakorolt hatását, az opioidhasználó embereket tájékoztatni kell az általános veszélyekről és a konkrét kockázatos kombinációkról, és ezt a témát az ennek a csoportnak szóló tanácsadásokon is érinteni kell.
• Az igazságügyi és toxikológiai vizsgálatok fejlesztése segíthet azonosítani azokat az illegális piacon megjelenő drogkombinációkat, amelyek kockázatot jelentenek, és gyors válaszlépést igényelnek.

Hiányosságok

• A megfelelő válaszlépések kidolgozásának elősegítése érdekében tisztább képet kell kapnunk a kábítószer-használó emberek különböző csoportjaiban előforduló polidroghasználat jellegéről és mértékéről.
• A szerhasználattal kapcsolatban holisztikusabb megközelítést alkalmazó kezelési modalitásokat kell kidolgozni, különös tekintettel a többszörös függőség, illetve az ártalmas polidroghasználati mintázatok felismerésére.

Adatok és ábrák

For more detailed statistics as well as methodological information, please refer to the Data section of our website. To view an interactive versions of the infographic below, as well as to access its source data, click on an the infographic.

 

További források

EMCDDA

• An analysis of drugs in used syringes from sentinel European cities: results from the ESCAPE project, 2018 and 2019, 2021.
• Európai kábítószer-jelentés 2021. Tendenciák és fejlemények.
• Treatment demand indicator (TDI) standard protocol 3.0: Guidelines for reporting data on people entering drug treatment in European countries, 2012.
• Polydrug use: patterns and responses, Selected issue, 2009.

A jelen útmutatóról

Ez az útmutató áttekintést nyújt a polidroghasználattal kapcsolatos problémákra adandó egészségügyi és szociális válaszlépések megtervezése és megvalósítása során szem előtt tartandó legfontosabb szempontokról, valamint az elérhető beavatkozásokról és azok hatékonyságáról. Emellett figyelembe veszi a szakpolitikai és gyakorlati következményeket is. Ez az útmutató egy több részből álló dokumentum, a Drogproblémákkal kapcsolatos egészségügyi és szociális válaszlépések: 2021-es európai útmutató részét képezi.

Ajánlott hivatkozás: A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (2021), Polidroghasználat: egészségügyi és szociális válaszlépések, https://www.emcdda.europa.eu/publications/mini-guides/polydrug-use-heal….

Azonosítók

HTML: TD-08-21-222-EN-Q
ISBN: 978-92-9497-672-7
DOI: 10.2810/756632