A kábítószerek és a függőség területének jövője az EU-ban 2040-ig (előrejelzési keretforgatókönyvek)
Bevezetés és háttér
Ez az oldal az EUDA keretforgatókönyveinek legújabb frissítéséről ad tájékoztatást. A projekthez tartozó háttér-információkat és módszertani megjegyzéseket közöl, emellett hozzáférést ad magukhoz a forgatókönyvekhez.
Mik azok a „forgatókönyvek”?
A forgatókönyveket a vállalati előrejelzésekben széles körben alkalmazzák, és hagyományosan az uniós intézmények és technikai ügynökségeik előrejelzési tevékenységeiben is jelentős szerepet játszanak (1). A forgatókönyvön alapuló tervezés stratégiai megközelítést kínál ahhoz, hogy felkészüljünk a jövő számos lehetséges alakulására: egy konkrét, leginkább valószínű jövőre vonatkozó jóslatok helyett a forgatókönyvek lehetséges alternatív fejleményeket vázolnak fel. Ezután meg lehet vitatni és át lehet gondolni ezeknek a fejleményeknek a következményeit, ami által javulnak a szervezet előzetes döntéshozatali képességei. A forgatókönyvek hangsúlyozzák, hogy a jövő befolyásolható; arra késztetnek minket, hogy elgondolkodjunk a kívánatos eredmények elérésének és a potenciálisan káros útvonalak elkerülésének módjairól.
Az EUDA (2) 2019 óta építi előrejelző képességeit különféle tevékenységek segítségével: idetartoznak az előrejelző vizsgálatok és trendekkel foglalkozó munkaértekezletek, az EUDA trendügyi munkaértekezletek eszköztára és az első kísérleti keretforgatókönyvek kidolgozása. A cél olyan készségek és eszközök fejlesztése, amelyek növelik a szervezet felkészültségét a kábítószerügyi tendenciák, szakpolitika és gyakorlat terén, illetve a külső érdekelt felek támogatása az előrejelzési kapacitásaik növelésében. Az alábbiakban bemutatott forgatókönyvek ennek az előretekintő megközelítésnek a részét képezik, és arra szolgálnak, hogy segítsék a szervezetet a lehetséges jövőbeli fejlemények – a lehetőségek és a kihívások – korai felismerésében és az azokra való felkészülésben, a kábítószerek területének folyamatos globális változásai közepette.
Forgatókönyvek: három alternatív jövő 2040-ben a kábítószerek és a függőség területén
Válassza ki a forgatókönyvek egyikét.
1. forgatókönyv: Uniós harmónia
2040-ben az Unióban a társadalmi egyenlőtlenség alacsonyabb, mint az elmúlt időben bármikor. A 2020-as évek közepén lezajlott válságok után a gazdasági, társadalmi és területi kohézió gyors fejlődésnek indult, ami a kollektív jólét magas szintjéhez vezetett: az embereknek még soha nem volt ilyen jó dolguk. A kábítószerek teljesen ugyan nem tűntek el, de a függőség minden eddiginél alacsonyabb szinten van, és kevesebb kárt okoz, mint valaha. A politikai megosztottság jelentősen csökken, és a társadalom egészében bizakodóbb lett, ami nagyban megkönnyíti az EU-ba (és az EU-n belül) költöző fiatal munkavállalók egyre növekvő számának integrálását. A migráció és a bevándorlók komoly értéket képviselnek az egyre sokszínűbb Európában, mivel elősegítik az innovációt és növelik a hozzáadott értéket.
A forgatókönyv leírása
Hol tartunk, és hogyan jutottunk el oda: Az EU és a világ 2040-ben
Az uniós polgárok 2040-ben az egyre inkább „jóléti Európában” élvezhetik a magas életminőséget. Bár eleinte talán nem tűnt így, a Covid19-világjárvány alatti sikeres nemzetközi együttműködésből levont tanulságok nem vesztek el a világban, és a 2020-as évek elején bekövetkezett geopolitikai válságokat követően a demokrácia reneszánsza elhozta a stabilitást a világgazdaságban. Az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak enyhítése és a környezet pusztulásának visszafordítása érdekében a 2020-as és 2030-as években végzett kemény munka 2040-re kezdi meghozni gyümölcsét. Miután a világ több mint egy évtizeden át egyre nagyobb figyelmet fordított az innováció és a technológiai fejlesztés fontosságára, a tudományos kutatásokhoz mára már bőséges finanszírozás áll rendelkezésre, és a tudás szabadon áramlik a nemzetközi hálózatokon keresztül.
Élet az Unióban 2040-ben
Az EU-n belüli kohézió terén jelentős előrelépés történt. A hatékony bevándorlási politikák 2040-re azt eredményezték, hogy az újonnan érkezők gyorsan integrálódnak, és a fiatal migránsokkal sikerül ellensúlyozni a (munkaképes) népesség lassú öregedésének és számbeli fogyatkozásának hatásait. A szakemberhiány sok iparágban már a múlté. A 2030-as évek közepére lezajlott digitális ugrás nyomán mindenki és mindenhol szinte minden elérhető lett az interneten, így a fejlett infrastruktúráknak és a közszolgáltatások jobb elérhetőségének köszönhetően az uniós régiók közötti egyenlőtlenségek több mint egy évtizede csökkennek, és ma már lényegesen alacsonyabbak, mint 2020-ban. Ennek eredményeként az általános neheztelés nagyrészt elmúlt, az emberek (többsége) jobban bízik az intézményekben, és már nem tekinti a politikát zéró összegű játéknak. Ez a szervezett bűnözés elleni küzdelmet is megkönnyítette, ami a kábítószer-kereskedelem és a kábítószerekkel összefüggő erőszak jelentős csökkenéséhez vezetett. A korrupció szintje csökkent, mivel a bűnözői hálózatoknak már nincs elég pénze a kormányzás aláásásához, és a rablások, betörések és lopások száma is visszaesett, mivel kevesebben kényszerülnek rá, hogy a drogfüggőségük finanszírozása érdekében bűncselekményt kövessenek el. A kollektív jóllét az uniós és a tagállami politika központi eleme lett, és nagy a hajlandóság arra, hogy politikai és pénzügyi tőkét fordítsanak rá.
A népegészségügy és az egészségügyi ellátás helyzete 2040-ben
Az egészségügyi rendszer a 2040-es években sokkal kevésbé leterhelt. Az emberek egyrészt egészségesebben élnek, a kibocsátások csökkentése és a jobb munkahelyi egészségvédelem és biztonság pedig szintén a testi egészség javulásához vezet. Egyrészt a kevésbé stresszes munkakörnyezet, a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly, valamint a gazdasági nyomás és a megszorítások hiánya révén enyhült a mentális terhelés, ami által sokkal kevesebb lett a kapcsolódó rendellenesség. Másrészt maga az egészségügyi ellátás is javult. A jobb hálózati összekapcsoltságnak köszönhetően az egészségügyi ismeretek szinte mindenhol elérhetők, az egészségügyi kérdésekben pedig az EU egészére kiterjedő fokozott együttműködés és koordináció (amelynek gyökerei a Covid19-világjárvány elleni közös fellépésből erednek, de az azóta eltelt években intézményesült) olyan egészségügyi környezetet eredményezett, ahol szinte egyenlő a kezeléshez való hozzáférés, ami elengedhetetlen a rendkívül sokszínű társadalom számára. A hozzáférés és a rendelkezésre állás terén maradtak egyenlőtlenségek, de a közösségi irányítású – a meglévő helyi intézményekre, kapcsolatokra és bizalomra épülő – ellátás előtérbe kerülése azt jelenti, hogy ezek minimálisra csökkenthetők. A hosszú élettartamra irányuló uniós kezdeményezéseknek köszönhetően az általános egészségügyi ellátás keretében egyre több kezelés áll rendelkezésre az időskori és krónikus betegségek esetére.
Mit jelent ez a kábítószerek, a drogpolitika és a kábítószer-megfigyelés szempontjából 2040-ben?
A nagyobb kohézió, harmonizáció és határokon átnyúló együttműködés nyilvánvalóan jelen van az uniós drogpolitikákban és azok végrehajtásában, de többek között az olyan kiegészítő szakpolitikai elemekben is megjelenik, mint az emberi jogok, a közbiztonság és a bűnözés csökkentése. A drogpolitikákat most már teljes mértékben sikerült összehangolni és a civil társadalommal közösen létrehozni, ami „a társadalom egészére kiterjedő” megelőzési programokat eredményez, ezeket pedig gyakran a társadalmi igazságossági programok keretében, a társadalmi igazságosság és méltányosság javítása céljából hajtják végre. A jól finanszírozott, a kábítószer-használatra vonatkozó magas színvonalú, a helyzetre reagáló és átlátható adatokkal megtámogatott K+F kezdeményezések lehetővé tették a gyors és célzott beavatkozásokat. Ezek a beavatkozások jelentik a normát az újonnan megjelenő függőségi mintákra való reagálásban. Olyan innovatív kezelési és korai megelőzési lehetőségek jelentek meg, amelyek folyamatosan alkalmazkodnak a keresleti profilok növekvő összetettségéhez, és az új technológiáknak köszönhetően most már egyéni szinten is lehetőség van a gyors beavatkozásra. Ez nemcsak az új pszichoaktív anyagok (NPS) használatát szorította vissza, hanem a gyógyszerekkel való visszaélés aránya is csökkent, amit tovább támogatott a személyre szabott orvoslás uniós szintű bevezetése. Miközben nagy hangsúly jutott az ártalmak csökkentésére ahelyett, hogy a kábítószerek jelensége ellen küzdenének, néhány körültekintően kiválasztott kábítószert legalizáltak, és azok gondosan ellenőrzött csatornákon keresztül elérhetők. Az EU kiegyensúlyozott innovációs politikájának és világszintű befolyásának köszönhetően nemcsak hogy nem valósult meg az új pszichoaktív szerek hullámának a mesterséges intelligencia (MI) által előre jelzett veszélye, hanem a globális koordinációnak általában véve kulcsszerepe lett a szintetikus kábítószerek elleni küzdelemben. A kábítószer-prekurzorok kereskedelmét például a visszaélések észlelését követően az exportáló országok gyorsan visszaszorítják, és folyamatosan figyelik és zavarják az új pszichoaktív anyagok és más kábítószerek online piactereit.
Főbb megállapítások a forgatókönyvvel kapcsolatban
- A civil társadalommal közösen kidolgozott politika, különösen a kábítószer-használatra vonatkozó szabályozások és keretek változásai tekintetében, széles körű támogatottsághoz vezet a felhasználói csoportok körében.
- A bizonyítékok hatékony felhasználását lehetővé tevő dinamikus, adaptív és reagáló szakpolitika kialakítása az új fejleményekre való gyors, jól irányzott reakciókat eredményez, különös tekintettel az új pszichoaktív anyagok jelentette fenyegetésre.
- Az egyértelmű, az EU egészében harmonizált szabályozás stabil és hatékony drogpolitikai
- Az innováció és a bevált gyakorlatok újragondolására és fejlesztésére irányuló következetes erőfeszítések fokozzák a megelőzési programok hatását, és lehetővé teszik a gyorsabb reagálást az újonnan felmerülő fenyegetésekre.
- Az alacsonyabb kábítószer-használat nyomán csökken az illegális szerek piacának melléktermékeként megjelenő erőszak és bűnözés, ezáltal több erőforrás szabadul fel a társadalmi jóllét előmozdítására.
- Mivel az adatoknak döntő szerepe van a kezelési erőfeszítések irányításában, a szerhasználatra vonatkozó információk ingyenes és kellő időben történő, uniós szintű cseréje elengedhetetlen a hatékony kezelési programok biztosításához.
2. forgatókönyv: A működőképesség határán
Az EU 2040-ben még tartja magát, de már csak alig-alig. A kontinensen az egymást követő globális válságok hatására a társadalmi szakadék a korábbinál sokkal nagyobb lett, és az uniós politikai döntéshozók is borúsan tekintenek a jövőre. Mivel az emberek egyre nehezebben tudnak lépést tartani a megélhetési költségek emelkedésével, a helyi és társadalmi egészségügyi egyenlőtlenségek nőnek, ennek következtében az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben a jövedelem és a földrajzi elhelyezkedés lesz a legfontosabb tényező – és nem a szükséglet. Mivel a kábítószerek sokak számára még mindig fontos stresszkezelési mechanizmusnak számítanak, az uniós hatóságok alig tudnak lépést tartani a kábítószerrel és gyógyszerrel való visszaélés, a függőség és a kábítószerrel összefüggő erőszak növekedésének egyre komplexebb jelenségével... de vajon meddig bírják még?
A forgatókönyv leírása
Hol tartunk, és hogyan jutottunk el oda: Az EU és a világ 2040-ben
A 2020-as évek elején lezajlott válságok után a fellendülés lassú maradt. Emellett a 2030-as években érdemben soha nem csökkent a külföldi nemzetektől való gazdasági függőség, ami határt szab annak, hogy az EU mennyire tudja irányítani a más nemzetek exportpolitikája feletti befolyását. 2040-re a nemzetközi együttműködés kizárólag a kereskedelem zökkenőmentes áramlásának biztosítására korlátozódik – ezen túlmenően alig van hajlandóság a problémák közös megoldására. Az elmúlt évtizedben ehelyett szaporodtak a szándékos félrevezető kampányok, mindennapossá váltak a befolyásoló műveletek, és a legtöbb állam nem látja előnyét az információk szabad megosztásának. Mivel az elmúlt 15 évben az éghajlati kihívásokat nagyrészt figyelmen kívül hagyták a rövid távú gazdasági haszon érdekében, a klímaváltozás hatásai ma egyre súlyosabbak, és a mérséklés költségei folyamatosan nőnek, ami sokak számára megnehezíti a mindennapi életet az EU-ban.
Élet az Unióban 2040-ben
Az uniós régiók közötti vagyoni különbségek 2040-ben alig mutatják a csökkenés jeleit, sőt, egyes területeken több mint egy évtizede növekednek. Az Unió gazdasági környezete jelenleg túl egyenetlen ahhoz, hogy valamennyi polgára számára hasonló életszínvonalat biztosítson. A tagállamok a kormányzás tekintetében is különbözőek: egyesek az autokrácia felé hajlanak, míg mások a nyilvánosság részvételének új formáit vezették be a demokratikus gyökereik megerősítése érdekében. A migránsok integrációjával kapcsolatos problémák azt jelentik, hogy a szakemberhiány számos iparágban továbbra is fennáll, vagy a népesség elöregedése folytán növekszik. Miközben Európában sokan továbbra is magas életszínvonalat és jóllétet élveznek, mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, és a gazdasági egyenlőtlenségek ilyen növekedése oda vezetett, hogy a szervezett bűnözés egyre elterjedtebbé (és normalizáltabbá) vált azokban a régiókban, ahol a gazdasági kilátások különösen rosszak. Csökkenni kezd a várható élettartam, és az élettartamon belül gyorsan csökken az egészségben eltöltött életévek aránya. Ezekkel a problémákkal kevés uniós szintű kezdeményezés foglalkozik, ami a különböző megközelítések kavalkádjához vezet.
A népegészségügy és az egészségügyi ellátás helyzete 2040-ben
„Hát, mindig lehetne rosszabb” – ez a hozzáállás 2040-ben az egészségügyi szakemberek és a betegek körében egyaránt nagyon jellemző. Az egészségügyi rendszereknek eddig sikerült lépést tartaniuk a betegségek (nem fertőző betegségek és mentális egészségügyi problémák) növekvő előfordulásával, de a kapacitásaik határán vannak. Mivel a mindennapi élet a dolgozó népesség nagy része számára küzdelmes, egyre többen élnek biztonságosnak nem mondható környezetben, ami óhatatlanul oda vezet, hogy a fertőző betegségek száma növekszik, vagy legalábbis nem csökken. Az utóbbi 15 évben Európa lassan eltávolodott attól, hogy jóléti társadalommá váljon. A vagyoni egyenlőtlenségek nyilvánvalóan megjelennek a súlyos betegségek eloszlásában, amelyek jelenleg a dolgozó népesség közel egynegyedét sújtják. A regionális és gazdasági egészségügyi egyenlőség pontos állapota azonban továbbra sem ismert, mivel az egészségügyi adatok megosztásának és kompatibilitásának javítására irányuló erőfeszítések a 2030-as években kudarcot vallottak. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés ma már nagyon gyakran az egyén vagyoni helyzetétől és lakóhelyétől függ. A magas színvonalú egészségügyi ellátás – amely az innovatív vállalkozások terméke – azok számára érhető el, akik ezt megengedhetik maguknak; a többiek egyre inkább az önellátásra és az öngyógyszerezésre támaszkodnak, különösen a mentális egészségügyi problémák esetében, és a vényköteles gyógyszerek növekvő feketepiacán keresnek segítséget.
Mit jelent ez a kábítószerek, a drogpolitika és a kábítószer-megfigyelés szempontjából 2040-ben?
A tagállamok kifejezetten vagy implicit módon dekriminalizálnak bizonyos rekreációs kábítószereket, a további dekriminalizálás pedig egyre hangosabb támogatókat szerez, az iparági lobbistákat is ideértve, ezáltal az uniós szabályozási környezet egyre egyenetlenebbé válik. Ebből kifolyólag az egyes országokban illegálisnak minősülő kábítószereket más országokban agresszíven forgalmazzák. A kereskedelmi áramlások változásai azzal is jártak, hogy egyes kábítószerek szélesebb körben elérhetővé váltak, míg mások ritkábbak vagy drágábbak lettek. Nem értek el sikert a káros, de legális kábítószerek használatának visszaszorítására irányuló erőfeszítések: itt említhető például az EU dohányzásellenes jogszabályainak felülvizsgálata, amely 2040-re egy dohányfüstmentes generáció megteremtését tűzte ki célul, vagy az ez ügyben folytatott nemzetközi együttműködés. Összességében semmilyen jel nem utal arra, hogy a kábítószer-fogyasztás, illetve a gyógyszerekkel való visszaélés és helytelen használat növekvő tendenciája csillapodna. A destigmatizáció és a szociális nélkülözés folytán a szerhasználat piaca kibővült, ami új bűnözői lehetőségeket teremtett mind a terméktípusokat, elsősorban az új pszichoaktív anyagokat és általában az új szintetikus kábítószereket érintő innovációk, mind pedig az újonnan megjelenő terjesztési csatornák tekintetében, ezzel pedig a hatóságok nehezen tudnak lépést tartani. Jelentősen nőtt ugyanakkor a kábítószerrel összefüggő bűnözői magatartás, ami előtérbe helyezte a közösségi szintű biztonságot. A „korai figyelmeztetésre” irányuló erőfeszítések továbbra is egyenetlenek. Egyes tagállamokban az igazságügyi szakértői laboratóriumok képesek azonosítani az új pszichoaktív szereket és azok prekurzorait, a szennyvíztisztító telepek pedig folyamatosan vizsgálják az új kábítószerek jelenlétét; más országokban viszont a költségvetési megszorítások miatt a bűnüldöző szervek mindig csak utólag tudnak reagálni a problémák sokkal változatosabb sokaságára. A felhasználók gyakran nincsenek tisztában az új szintetikus kábítószerek jelentette egészségügyi kockázatokkal, ezáltal nagyobb veszélynek vannak kitéve. A függőségi viselkedésformák összetettebbé váltak, miközben a kezelés terén továbbra is az „univerzális” megközelítés a jellemző, ami valószínűleg a használattal és az új típusú függőségekkel kapcsolatos növekvő információhiányból is ered. Ezt az ismerethiányt súlyosbítja, hogy a megfigyelés sem egyenletes. Ennek következtében a politikai döntéshozók nem kapnak részletes iránymutatást, és a kábítószer elleni szakpolitikákra fordított befektetés gyakran nem célzott. A kábítószerek némelyikének kriminalizálása és a végrehajtási intézkedések viszont fokozódtak, emellett gyakoribb és általánosan elfogadottabb lett a közösségi fellépés, még ha ez egyesek szerint pusztán az állam kudarcának a tünete.
Főbb megállapítások a forgatókönyvvel kapcsolatban
- A betegségek és a kábítószerprofilok növekvő bonyolultsága megnehezíti az állami beavatkozást, és célzott „mindenre figyelő” megközelítést igényel.
- Az egyenlőtlenségek növekedésével egyre több csoport válik veszélyeztetetté, ami gyakran régióspecifikus kábítószer-használatot eredményez, és szükségessé teszi, hogy a megfigyelés a (korai) felderítésre koncentráljon.
- A bűnüldözési erőforrások a szervezett bűnözés növekedése és az új kábítószerek megjelenése ellen folytatott kétfrontos háború miatt kimerültek, ez pedig megnehezíti a megelőzési programok végrehajtását.
- Gyorsított adatmegosztásra lesz szükség, hogy ellensúlyozza az azzal kapcsolatos ismeretek hiányát, hogy milyen stratégiákba érdemes befektetni a kábítószer-használati problémákra való reagálás terén, és milyen szerepet töltenek be az új technológiák (pl. mesterséges intelligencia, biotechnológia stb.) a tiltott kábítószerek előállításában. Enélkül fennáll annak a kockázata, hogy a hiányosságok betöltését lobbitevékenység fogja vezérelni.
3. forgatókönyv: Kártyavár
Az EU 2040-re egy irányt vesztett, ingatag nemzetközi rendszerben sodródik. A nemzetközi szabályokat és előírásokat nagyrészt figyelmen kívül hagyják, a politikai blokkok és szövetségek pedig szétesőben vannak. Az EU-n belül a „megoldom magam” tendenciája politikai, társadalmi és gazdasági széttagoltsághoz vezetett. Ez a legtöbb tagállamban nagyon negatív hatással volt a lakosság egészségére és jóllétére. Az egészségügyi rendszerek többnyire az összeomlás szélén állnak, és alig tudnak működni, ezzel szemben a kábítószer-használat, amelyet egyaránt ösztönöz az érzékelt igény és a kereskedelmi forgalmazás, mára a társadalom minden rétegében elterjedt, és a függőség, illetve a kábítószerrel kapcsolatos erőszak mindenütt jelen lévőnek tűnik.
A forgatókönyv leírása
Hol tartunk, és hogyan jutottunk el oda: Az EU és a világ 2040-ben
A 2040-ig eltelt 15 évben a világ egyre széttagoltabbá vált. A nemzetek között kereskedelmi akadályok emelkedtek, a nemzetközi együttműködés alacsonyabb szintű, mint valaha, és a megtorló intézkedések jelentik a normát. Az EU az utóbbi évtizedben a rá nehezedő, egymást érő kihívásokkal küzdött, és ma már sem a blokkon kívül, sem azon belül nem tekintik politikai szempontból számottevő erőnek. Az autokratikus országoktól való energiafüggőség nem csökkent, és már régóta nyilvánvaló, hogy az egykor a közös európai akaratot jelképező éghajlati célkitűzések elérése messze elmarad a várakozásoktól.
Élet az Unióban 2040-ben
A legtöbb tagállamban reménytelennek tűnik a gazdasági helyzet. Az új technológiák munkahelyek megszűnéséhez vezettek, miközben az elmúlt évtizedben nem jöttek létre képzési programok, emiatt a munkanélküliség magas, és a bérek nem tartanak lépést az inflációval. Sokan nehezen boldogulnak, és könnyű megoldásokat keresnek. Ugyanakkor a politikai megosztottság, a tiltakozások és a nyilvánosság frusztrációja új magasságokba emelkedett, és a politikai döntéshozók a 2030-as évek óta rendszerint befelé fordulnak a belföldi stabilitás megőrzése érdekében. A tagállamok az Uniótól már nem várnak megoldásokat, és az autoritarizmus és a kirekesztő nacionalizmus lett a norma. Bár a menekültek száma világszinten minden korábbinál magasabb, és az európai iparágak szakemberhiánnyal küzdenek, a bevándorlókat az EU határain visszafordítják. Az innováció – amely ma már csak egy előszeretettel hangoztatott hívószó – vergődik, noha jelentős összegeket fordítanak rá.
A népegészségügy és az egészségügyi ellátás helyzete 2040-ben
Nem biztos, hogy az erőfeszítések hiánya miatt, mindenesetre az egészségügyi rendszerek az EU-ban már közel egy évtizede egyre kevésbé képesek megbirkózni a felmerülő kihívásokkal. A finanszírozás és az erőforrások hiányát súlyosbítja a közös fenyegetésekkel (pl. új világjárványokkal) szembeni kollektív nemzetközi fellépés kudarca, ami azt jelenti, hogy a regionális és szezonális vészhelyzeteket (pl. az éghajlatváltozás elhanyagolásából eredő hőhullámokat) nem lehet kezelni. A széles körű munkanélküliség, az infláció és a szegénység miatt az életkörülmények a 2020-as évek elejéhez képest jelentősen romlottak. Sokan szenvednek depressziótól és más mentális egészségügyi problémáktól, de a kezelési lehetőségek korlátozottak, és az EU-ban élő emberek közül egyre többen nem férnek hozzá az egészségbiztosításhoz. A költségek, valamint a megosztott adatok és a hatékony digitális infrastruktúra hiánya miatt az innovatív orvosi megoldásokat (beleértve az e-egészségügyet is) az EU egészére kiterjedően soha nem vezetik be.
Mit jelent ez a kábítószerek, a drogpolitika és a kábítószer-megfigyelés szempontjából 2040-ben?
Az EU-nak és tagállamainak már nincs közös megközelítése a kábítószerek által felvetett kérdésekben. A politikai széttagoltság nagyon eltérő jogszabályokat és végrehajtási politikákat eredményezett, miközben a nemzetek feletti szervezetek szinte tehetetlenné váltak. A belső biztonság előtérbe helyezése folytán a kezelés helyett általános lett az elnyomás. A kezelési és ártalomcsökkentési megközelítésekről úgy tartják, hogy hozzájárulnak a problémához, és ezek továbbra is súlyosan alulfinanszírozottak, ami az ismeretek, a képzett személyzet és a kutatási kiadások egyértelmű hiányához vezet. Ugyanakkor, valószínűleg a korábban elterjedt „agyi doppingszerek” használata nyomán, a kábítószer-használat stigmatizáltsága széles körben megszűnt, és gyakori lett mind a szintetikus kábítószerek és opiátok használata, mind a gyógyszerekkel való visszaélés.
A kábítószerpiac ilyenfajta üzletiesedésével az EU a szintetikus kábítószerek jelentős termelőjévé vált. A meglévő társadalmi egyenlőtlenségek abban is megnyilvánulnak, hogy az egyes kábítószerekre hogyan tekintenek, és a kábítószerekkel kapcsolatos jogszabályokat hogyan írják és hajtják végre. A kifinomult és innovatív kereskedelmi beszállítók képesek kielégíteni a tehetős fehérgalléros felhasználók igényeit olyan termékekkel, amelyek vagy lobbitevékenységből kifolyólag legalizáltak, vagy a szürke zónában léteznek, és a bűnüldöző szervek figyelmen kívül hagyják őket, miközben a szegény emberek olcsó kábítószerekhez folyamodnak, amelyeket általában zugüzemekben gyártanak, szintetikus kábítószerekhez feltört 3D-nyomtatók és letölthető „nyomtatási tervek” segítségével. Mivel a felhasználók gyakran egyáltalán nincsenek tisztában az általuk használt anyagok pontos hatásaival, ezek a szintetikus kábítószerek a kábítószerrel összefüggő helyi és regionális sürgősségi betegfelvételek és halálesetek számának megugrásához vezetnek. Emellett, mivel a kezelési igények továbbra is kielégítetlenek, a mentális egészségügyi problémák növekedéséből eredően nőtt a polidroghasználat és a nyilvános szerhasználat, különösen a vidéki területeken. Az álhírek és a politikai széttagoltság okozta információs és cselekvési szakadék áthidalása érdekében a túlterhelt hatóságok által hagyott űrt a közösségből alakult önsegítő csoportok töltik ki, akik a kábítószer-kereskedőkkel szemben gyakran ugyanolyan ellenségesek, mint a bűnüldöző hatóságokkal. Az élet egyre erőszakosabbá válik, mivel a drogkereskedők erőszakkal rendezik a vitákat, a függők bűncselekményeket követnek el, hogy finanszírozni tudják a függőségüket, mások pedig az elvonási tünetek vagy a kábítószerrel összefüggő személyiségváltozások miatt támadnak.
Egyes országok ráadásul a kábítószerek társadalomra gyakorolt destabilizáló hatását legitim eszköznek tekintik a nemzetközi kapcsolatokban, és menedéket nyújtanak a kábítószergyártóknak és a prekurzor vegyi anyagok kereskedőinek. Mások egyszerűen csak bevételi forrásként használják a szintetikus anyagokat, miközben a transznacionális szervezett bűnözői hálózatok, amelyek egykor a globalizáció legnagyobb haszonélvezői voltak, egyre nehezebben tudnak működni a deglobalizált környezetben. A függőségre fordított vállalati beruházások mindeközben elsősorban a legális helyettesítő termékek fejlesztésére és a jól fizető kliensek kezelésére összpontosítanak. A megfigyelés viszont javult, különösen a magánszektor számára nyújtott szolgáltatásként, de nem befolyásolja a függőséggel kapcsolatos kimeneteleket.
Főbb megállapítások a forgatókönyvvel kapcsolatban
- A gazdasági körülmények romlásával párhuzamosan nő a kiszolgáltatott és marginalizált felhasználók száma, miközben az állami prioritások megváltozása és a pénzügyi erőforrások szűkössége a kezelési lehetőségek megszűnéséhez és a megelőzésre helyezett hangsúly hiányához vezet.
- A kábítószerhelyzet egyre összetettebbé válik, mivel a kábítószereket a beszállítók sokkal szélesebb köre, különböző jövedelmi rétegek számára forgalmazza, és egyedi igényekhez igazodva népszerűsíti, ami megnehezíti a szakpolitikai beavatkozásokat.
- Folyamatosan jelennek meg új szintetikus anyagok, ami a tudatlan felhasználókra nézve súlyos következményekkel jár, és gyakran túlterheli a helyi és regionális egészségügyi szolgálatokat és a bűnüldöző szerveket.
- Mivel az uniós tagállamok között a szabályozást tekintve nagyok a különbségek, nincs stabil és hatékony válasz a kábítószerek ellenőrzése és más kapcsolódó kérdések terén.
Módszertani megközelítés
Hogyan készültek az EUDA forgatókönyvei?
Az EUDA munkatársaival, politikai döntéshozókkal, a Reitox nemzeti kapcsolattartó pontok képviselőivel és a függőségről rendezett 2019-es lisszaboni konferencia résztvevőivel (összesen körülbelül 120 résztvevővel) tartott, a jövővel foglalkozó munkaértekezlet-sorozat keretében megvizsgálták a 14 JRC megatrend (3) mindegyikét, és megvitatták, hogy az egyes trendek valószínűsíthetően milyen hatással lesznek a kábítószerek és függőség jövőjére. E folyamat eredményeképpen öt olyan tendenciát sikerült azonosítani, amelyekről úgy vélték, hogy 2040-ig valószínűleg ezek lesznek a legnagyobb hatással a területre. Emellett az EUDA jelentéseinek felülvizsgálatát is magában foglaló időhorizont-vizsgálat további hat olyan újonnan megjelenő trendet azonosított, amelyek már megfigyelhetők a kábítószerek területén, és amelyek viszonylag „erős”, látható vagy jelentős fejleményeknek tekinthetők.
1. táblázat: Kulcsfontosságú tényezők az EUDA keretforgatókönyveihez
| Megnevezés | STEEP kategória | Leírás |
|---|---|---|
|
Népességváltozás |
Társadalom |
A demográfiai és migrációs mintákban bekövetkező változások, például a várható élettartam, a születési ráta és a nemek aránya, valamint a migrációs útvonalak és áramlások tekintetében. |
|
Az egyenlőtlenségek diverzifikációja |
Társadalom |
Az emberek közötti egyenlőtlenségek pl. a jövedelem, az oktatáshoz, a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés vagy a politikai hatalom tekintetében, valamint a társadalmi kohézió ebből eredő szintje. |
|
Változó egészségügyi kihívások |
Társadalom |
A betegségek (beleértve a nem fertőző betegségeket) és a leküzdési lehetőségek alakulása, valamint az egészség általános értelmezésének változásai, például a globális járványok vagy a mentális egészség tekintetében. |
|
Gyorsuló technológiai változások és hiperkonnektivitás |
Technológia |
A technológia és a globális összekapcsoltság fejlődése olyan területeken, mint például a nanotechnológia vagy a kollektív hírszerzési rendszerek. |
|
Éghajlatváltozás és környezetkárosodás |
Környezet |
A globális felmelegedés folyamata, amely közvetlen hatással van a természeti környezetre, ezt jelzi például a hőmérséklet emelkedése, a szélsőséges időjárási események számának növekedése, a tengerszint emelkedése stb. Mivel a hatások régiónként különböznek, az alkalmazkodási intézkedések is eltérőek. |
|
Változó jogszabályi keretek |
Politika |
A kábítószer-forgalom és -használat szabályozásával kapcsolatos törvények és politikák változásai, amilyen például a dekriminalizáció. |
|
Kialakulóban lévő kannabisz szakpolitikák |
Politika |
Az EU-n belüli politikai változások a kannabisz jogi státuszában, például az orvosi és a rekreációs célú használat közötti különbségtétel tekintetében. |
|
A globális gazdaság következményei |
Gazdaság |
A globális gazdaságban bekövetkezett változások, amelyek kihatnak a drogpolitikára és a megfigyelésre, beleértve például a finanszírozási lehetőségek változásait, a kormányzati megszorító intézkedéseket, a politikai pozicionálást stb. |
|
Gyógyszerrel való visszaélés |
Társadalom |
A gyógyszerrel való visszaélés terén bekövetkezett változás, például a mérték és a stílus tekintetében, valamint a vonatkozó ellenőrzési mechanizmusok fejlődése, például a gyógyszerfelírási gyakorlatok vagy a kutatási igények tekintetében. |
|
Komplex igényprofilok és személyre szabott beavatkozások |
Társadalom |
Változások a kábítószer-használat komplexitásában, például hogy ki és milyen okokból használ kábítószereket, valamint az ehhez kapcsolódó, személyre szabott beavatkozások iránti igény, például az emberek sajátos kiszolgáltatottságával vagy részvételi lehetőségeivel kapcsolatban. |
|
Innováció és új eszközök |
Technológia |
A gyógyszer- és kábítószer-használat nyomon követésére vagy felderítésére szolgáló új eszközök, valamint az általános egészségi állapot javítására szolgáló alkalmazások, például új kezelési technológiák vagy új kommunikációs formák kifejlesztése. |
|
A mesterséges intelligencia térnyerése (2024-es kiegészítés) |
Technológia |
A mesterséges intelligencia használata az illegális anyagok gyártásában és felderítésében, valamint a függőségek kezelésében és a vonatkozó jogszabályok végrehajtásában. |
|
Geopolitikai instabilitás (2024-es kiegészítés) |
Politika |
A világ többpólusúvá válásával bizonytalan lett a nemzetközi intézmények és együttműködési mechanizmusok sorsa. Ebbe a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben való együttműködés is beletartozik. |
Az összesen 11, az EUDA szempontjából releváns tendenciát tartalmazó lista alapján (lásd a fenti 1. táblázatot), a további meglátások és fejlemények figyelembevétele érdekében a vonatkozó szakirodalom további szisztematikus átvizsgálásával kombinálva (4) sor került egy kulcsfontosságú tényezőkön alapuló módszertant alkalmazó strukturált folyamatra (5), amelynek eredményeként három forgatókönyv-prototípus jött létre.
A függőségekről szóló 2022-es lisszaboni konferencia keretében az EUDA forgatókönyvekkel foglalkozó munkaértekezletén ezek a keretforgatókönyvek szolgáltak kiindulópontként a munkaértekezlet vitáihoz (a nyitóelőadást lásd: Future Impacts, 2022). A Future Impacts és az EUDA moderátorainak támogatásával 25 résztvevő (6.) vizsgálta meg a forgatókönyveket, hogy megvitassák, milyen konkrét következményekkel járhatnak a 2040-ig tartó időszakban a társadalom egészére, a kábítószerekre és függőségekre, valamint a kábítószer-megfigyelésre és -politikára nézve. További anyagot szolgáltatott egy „levelek a jövőből” gyakorlat, amely ajánlásokat fogalmazott meg a jelenlegi politika számára. Ezután az összegyűjtött, strukturált eredmények felhasználásával kidolgozták, finomították és aktualizálták a három forgatókönyvet.
A forgatókönyvekhez használt feltételezések
A forgatókönyvek időkeretének azért választották 2040-et, mivel ez elég távol van a jövőben ahhoz, hogy a következő stratégiai cikluson túlmutató gondolkodásra ösztönözzön, és így könnyebb legyen a vitát a „szokásos üzletmenet” keretein túlra terjeszteni. A 2040-es év kiválasztása ugyanakkor azt jelenti, hogy a forgatókönyv a közönség számára belátható marad, és nem megy túl messzire a fantasztikum világába.
A forgatókönyvek kidolgozásának időszakában az instabilitás és a zavar viszonylag magas szinten volt, különös tekintettel a Covid19-világjárványra és a geopolitikai helyzet változásaira. A forgatókönyvek alapjául szolgáló jövőbeli fejleményeket ezért a VUCA (volatile, uncertain, complex and ambiguous – azaz ingatag, bizonytalan, összetett és kétértelmű) kereten keresztül értelmezték. Így abból a feltételezésből indultak ki, hogy a jövőbeli események bizonyos mértékig gyorsak és kiszámíthatatlanok lesznek, nehezen értelmezhető ok-okozati összefüggésekkel. A forgatókönyvek azonban szándékosan nem helyeznek előtérbe rendkívüli mértékű zavarokat vagy megingást (pl. egy rendkívül magas halálozási arányú világjárvány kitörése vagy a harmadik világháború kitörése). Ehelyett inkább arra koncentrálnak, hogy hogyan alakulhat az innováció, a gazdaság, a társadalom, az együttműködés és a technológia fejlődése, és hogy e tényezők egyes aspektusai milyen mértékben lehetnek zavaró hatásúak. A szélsőségesebb ingadozás sajátosságaihoz kapcsolódó inputok az EUDA jövőbeli előrejelzési tevékenységeinek témái lehetnek.
Itt fontos megjegyezni, hogy a kidolgozott forgatókönyvek közül kettőnek a narratívája szándékosan a „lehetőségek kúpjának” a széleire van tolva, míg a „szokásos üzletmenet” forgatókönyve „egyenesen a közepén” halad. Ez lehetővé teszi a következmények legszélesebb körének vizsgálatát. Bár a pozitív forgatókönyv első ránézésre túlságosan rózsásnak és a jelenlegi tendenciák alapján irreálisnak tűnhet, értéke abban rejlik, hogy segítségével az olvasó megvizsgálhatja, hogyan lehetne a politikát ezen kimenetelek felé terelni.
A kulcsfontosságú tényezőkön alapuló módszer
A kulcsfontosságú tényezőkön alapuló módszerben a kulcsfontosságú tényezők adják egy átlátható, szisztematikus és teljes mértékben skálázható folyamat gerincét. A folyamat a szóban forgó területet befolyásolni képes összes felismert tényező („befolyásoló tényezők”) gondos vizsgálatával kezdődik. Azokat a fejleményeket, amelyek valószínűleg jelentős hatással járnak, „kulcsfontosságú tényezőként” jelölik meg. Az egyes kulcsfontosságú tényezők lehetséges jövőbeli fejleményeinek részletesebb leírása szakirodalmi áttekintésen, szakértői felméréseken vagy más forrásokon alapul, ami az egyes kulcsfontosságú tényezőkre vonatkozóan több „előrejelzést” eredményez, amelyek különböző jövőbeli fejlődési pályákat emelnek ki.
Az eredményeket gyakran egy morfológiai doboz, azaz egy kétdimenziós döntési mátrix formájában mutatják be, amelyben minden oszlop előtt a kulcsfontosságú tényező neve áll, alatta pedig az előrejelzések szerepelnek, és minden előrejelzéshez egy keret tartozik (lásd az alábbi 2. ábrán a 3. lépést). Ennek segítségével meg lehet határozni és vizualizálni, hogy mely előrejelzések kombinációi azok, amelyek strukturálisan kompatibilisek, illeszkednek egymáshoz és konzisztensek. A forgatókönyvek így a kulcsfontosságú tényezők egy-egy előrejelzésének kombinációiból alakulnak ki. Ezek alapján ki lehet dolgozni a forgatókönyveket („forgatókönyv-tervezeteket”), amelyek mindegyike azt mutatja be, hogy a különböző társadalmi területeken bekövetkező különböző fejlemények hogyan vezethetnek egy valószínűsíthető jövőbeli fejleményhez.
Szisztematikus jellege miatt ez a folyamat viszonylag könnyen frissíthető, illetve bővíthető vagy csökkenthető kulcsfontosságú tényezők és/vagy előrejelzések hozzáadásával, kiigazításával vagy eltávolításával, ami lehetővé teszi a forgatókönyvek gyors hozzáigazítását a változó követelményekhez és feltételekhez, ha és amikor új információk merülnek fel. E módszertani kereteken belül lehetőség van „mikroforgatókönyvek” hozzáadására is: ezek konkrét témákra fókuszálnak, vagy olyan egyedi regionális forgatókönyveket hoznak létre, amelyek egy régió vagy ország várható fejleményeit mutatják be (miközben továbbra is összhangban maradnak a keret- (vagy makro-) forgatókönyvekkel).
A 2024-es frissítés
A forgatókönyvek nem statikusak. Nyomon kell őket követni, stresszteszteknek kell alávetni és frissíteni kell. A legnagyobb hatékonyság érdekében a forgatókönyveknek egy állandó folyamat részévé kell válniuk, amelynek keretében rendszeresen összevetik őket a legújabb fejleményekkel, megvitatják és módosítják őket, majd új következtetéseket vonnak le.
Ez a dokumentum bemutatja, hogyan aktualizálták az eredeti keretforgatókönyveket. A 2024-es frissítéshez a Future Impacts újra áttekintette az alapul vett eredeti munkáját, hogy értékelje, mennyire állták meg a helyüket a feltételezések, és rövid szakirodalmi áttekintést is végzett. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyes új fejlemények, amelyeket a korábbi kulcsfontosságú tényezők nem tükröztek teljes mértékben, hatással voltak a kábítószerek területére, és ezek közül több szempont is kiemelkedett. Az egyik a mesterséges intelligencia területén gyorsan zajló technológiai fejlesztésekhez kapcsolódik; a másik pedig a tartós geopolitikai instabilitás, ahol megjelentek az első arra utaló jelek, hogy a kábítószereket politikai befolyás megszerzésére használják. Az új pszichoaktív anyagok és szintetikus kábítószerek térnyerése, amely várhatóan az EU-n belül és kívül egyaránt gyorsulni és arányaiban növekedni fog, mindhárom forgatókönyvben szerepet játszik, az előfordulásukat pedig a többi kulcsfontosságú tényező alakulása határozza meg.
Az EUDA a jövőben is folytatja ezen forgatókönyvek kidolgozását.
Hivatkozások
EUDA (Az Európai Unió Kábítószer-ügynöksége) (2022), A foresight toolkit for the drugs field (Előrejelzési eszköztár a kábítószerek területéhez).
EUDA (2023), The future of drug monitoring in Europe until 2030: a report summarising the findings and lessons learnt from the EMCDDA’s ‘futures study’ (A kábítószer-megfigyelés jövője Európában 2030-ig: összefoglaló jelentés az EMCDDA „jövőtanulmányának” megállapításairól és tanulságairól).
EUDA (2024), Understanding Europe’s drug situation in 2024 – key developments (European drug report 2024) (A 2024. évi európai kábítószerhelyzet bemutatása – főbb fejlemények (2024. évi európai kábítószer-jelentés))
Future Impacts (2022), 3 Scenarios, 3 Alternative Addiction Futures for 2040. (3 forgatókönyv, 3 alternatív jövő a függőségek terén 2040-ig). Előadás az EMCDDA forgatókönyveket vizsgáló műhelytalálkozóján az LxAddictions22 keretében.
JRC (Közös Kutatóközpont) (2023), Reference foresight scenarios: scenarios on the global standing of the EU in 2040 (Referencia előrejelzési forgatókönyvek: az EU 2040-ben elfoglalt globális helyzetére vonatkozó forgatókönyvek).
EEA (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) (2020), Population trends 1950 – 2100: globally and within Europe (A népesség alakulása 1950 és 2100 között: világszinten és Európán belül).
EEA (2021), Trends and projections in Europe 2021 (Tendenciák és előrejelzések Európában, 2021).
IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) (2020), The future of migration to Europe (Az Európába irányuló migráció jövője).
Kosow, H. és Gaßner R. (2008), Methods of future and scenario analysis: overview, assessment, and selection criteria. (A jövőkutatás és forgatókönyv-elemzés módszerei: áttekintés, értékelés és kiválasztási kritériumok).
Megjegyzések
(1) Lásd például az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által közzétett, 2040-re vonatkozó referencia forgatókönyveket (JRC, 2023), az EEA fenntartható Európa 2050-ben projektjére vonatkozó forgatókönyveit (EEA, 2021), a forgatókönyvek EUAA általi alkalmazását az európai nemzetközi védelem jövőjéről szóló 2023. évi jelentésében (EUAA, 2023a) vagy az igazságos átmenet különböző lehetséges társadalmi-gazdasági eredményeinek feltérképezését az Eurofound által, négy forgatókönyvben (Eurofound, 2023).
(2) Az EMCDDA 2024. július 2-án hivatalosan az Európai Unió Kábítószer-ügynökségévé (EUDA) alakult, felülvizsgált megbízatással. Bár a 2018 és 2024 között végzett előrejelzési tevékenységek akkor zajlottak, amikor a szervezetet még EMCDDA-nak nevezték, ebben a dokumentumban az új nevével, EUDA-ként hivatkozunk az ügynökségre.
(3) A megatrendek olyan, a jelenben megfigyelhető, hosszú távú változási hajtóerők, amelyek globálisan nagy hatással vannak az élet minden területére, és ez a hatás évtizedeken át fennmarad.
(4) Ebbe beletartoztak a közelmúltbeli uniós előretekintő tanulmányok, amelyek ugyanezt az időkeretet (2040-ig) fedték le, valamint a kábítószerek területére jellemző fejleményeket megvitató munkák.
(5) Bár a forgatókönyv-módszertan különböző megközelítései mindegyikének megvannak a maga erősségei és gyengeségei (lásd pl. Curry és Schultz, 2009), a forgatókönyvek felépítésének „moduláris” vagy morfológiai módja (azaz a kulcsfontosságú tényezőkön alapuló módszer) felel meg legjobban e projekt igényeinek. A módszert eredetileg az EU-JRC egy csapata fejlesztette ki, és több változat is létezik belőle. A megközelítéssel kapcsolatos további részleteket lásd például: Kosow és Gaßner (2008).
(6) A résztvevők széles körű regionális (többek között Európán kívüli) és szakmai háttérrel rendelkeztek, többek között a tudományos és egészségügyi közösségek tagjaiként, valamint az érintett nemzeti intézmények és uniós intézmények képviselőiként.
Köszönetnyilvánítás
A Future Impacts-nek és az EUA előrejelzési folyamatában nyújtott támogatásuknak, beleértve a forgatókönyvek és a kapcsolódó eszközkészlet kidolgozását.
A Future Impacts-ről
A Future Impacts a jövővel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó előrejelzési folyamatokat tervez és valósít meg szervezetek és vállalatok részére. Előrejelzési projekteket hajtunk végre, hogy jövőorientált intézkedési lehetőségeket dolgozzunk ki a jelenben. Ebből a célból többek között trendelemzést, forgatókönyveket és Delphi-felméréseket alkalmazunk önállóan vagy összekapcsolva. Az egyénre szabott előrejelzési játékok fejlesztése és megvalósítása mellett az előrejelzési képességek fejlesztésére is hangsúlyt helyezünk. Képzésekkel, eszköztárakkal és coachinggal támogatjuk ügyfeleinket előrejelzési képességeik és készségeik bővítésében.
