Az Európai Unió Kábítószer-ügynökségének (EUDA) ügyvezető igazgatójaként betöltött 10 éves megbízatásom lezárásaként szeretnék személyes gondolatokat megosztani egy gyökeres átalakulással jellemzett évtizedről. Ezeket az éveket válságok mellett bizonytalanság alakította: súlyos terrortámadások Európában, migrációs vészhelyzet, instabilitás a szomszédos régiókban, a brexit, a Covid19-világjárvány, valamint a közelmúltban az ukrajnai háború és egyéb új geopolitikai feszültségek. Mindezek az események hatással voltak a közegészségügyre, a biztonságra és a társadalmi kohézióra. Ennek fényében a kábítószer-jelenség Európában olyan ütemben és léptékben változott, amilyet az e területen folytatott 35 éves munkám során még nem láttam.
Jelentős változások évtizede
2016-ban, a megbízatásom kezdetén még mindig a heroin volt a legnagyobb problémát okozó kábítószer, és hetente körülbelül két új pszichoaktív szert fedeztünk fel. Bár a szintetikus kémia területén az innováció már akkor is gyorsult, a mai helyzet gyökeresen eltér az akkoritól. Az elmúlt 27 évben az új pszichoaktív szerek európai uniós korai jelzőrendszere több mint 1000, korábban ismeretlen szert azonosított, és évente körülbelül 400–450 ilyen szer újra piacra kerül valahol az Európai Unióban. Ez a tiltott kábítószerek piacának rendkívüli dinamizmusát és az általunk figyelemmel kísérendő jelenségek egyre összetettebbé válását tükrözi.
A legjelentősebb változás azonban a kokain-előállítás és -kereskedelem exponenciális növekedése volt. Ez a tendencia a kolumbiai béketárgyalások idején kezdődött, és példátlan jelenséggé fejlődött. A kokain ma Európában könnyebben hozzáférhető, olcsóbb és nagyobb hatáserősségű, mint valaha. A tengeri konténerekben rekordmennyiségben érkező kokain alapvetően megváltoztatta a vámhatóságok, a bűnüldöző és az igazságügyi hatóságok működési környezetét. Ezzel párhuzamosan az EU-n belül fokozódott a szintetikus kábítószerek (amfetaminok, metamfetaminok, ecstasy) előállítása, amelyet a nemzetközi forrásokból beszerzett prekurzor vegyi anyagok és egyre kifinomultabb bűnözői logisztika támogat.
A kábítószerek túlzott elérhetősége hozzájárult a fogyasztási szokások gyökeres átalakulásához. A polidrog-használat mára normává vált, és a tiltott kábítószerek, a nem besorolt szerek és a visszaélésszerűen használt gyógyszerek közötti határ egyre inkább elmosódik. Napjainkban sokan használnak kábítószereket, nemcsak rekreációs céllal, hanem a stressz, a szorongás vagy a teljesítménykényszer kezelésére is: ez egy szélesebb körű mentális egészségügyi válságot tükröz, amely különösen a fiatalokat érinti, és amelyet a Covid19-világjárvány időszaka tovább súlyosbított. E szerek közül nem mind kábítószer, és nem mindegyik egyformán veszélyes, ami azt jelenti, hogy meg kell változtatnunk a hozzáállásunkat: nem tekinthetjük ezeket az embereket mind bűnözőknek vagy „drogfüggőknek”, ezért egy olyan új modellre van szükségünk, amely jobban figyelembe veszi a helyzet összetettebbé válását.
A szervezett bűnözés változása
Ez az évtized rávilágított arra is, hogy a szervezett bűnözés milyen mértékben alkalmazkodott, terjedt és diverzifikálódott. Amikor Európa leginkább a terrorizmus elleni küzdelemre összpontosított, a bűnözői hálózatok megerősítették befolyásukat. Amint azt a korai uniós kábítószerpiaci jelentéseinkben bemutattuk, Európában a szervezett bűnözésből származó bevételeknek már legalább 30%-át a kábítószer-kereskedelem tette ki. Ami megváltozott, az ezeknek a szervezeteknek a mérete és kifinomultsága, valamint a földrajzi lefedettségük.
A bűnözői csoportok globalizálták tevékenységüket, és jelenleg egyszerre működnek a származási régióikban, az uniós tagállamokban és a kábítószer-előállító országokban. A kokainhasználat ugrásszerű növekedése élénkítette a versenyt, ami a piaccal összefüggő erőszak fokozódását és a bűnözői képességek eszkalálódását vonta maga után. Meghatározó tendencia a „bűnözés mint szolgáltatás” megjelenése, amelynek keretében szakosodott hálózatok ipari léptékű laboratóriumok építésétől a vegyi anyagok beszerzésén és a logisztikán át az igény szerinti erőszakig mindent biztosítanak. Az elmúlt évek jelentős nyomozásai feltárták, hogy a különböző kontinenseken működő csoportok között példátlan mértékű koordináció folyik.
Európában jóval több, szintetikus kábítószereket előállító laboratóriumot – többek között ipari előállítási kapacitással rendelkező létesítményeket – derítettek fel. Ezek némelyike külső technikai támogatásra vagy nemzetközi kapcsolatokra utaló jeleket mutat. A fiatalokat közösségi médián keresztül toborozzák, majd nemzetközi szinten szállítják azzal a céllal, hogy erőszakos cselekményeket kövessenek el. Ezek a fejlemények rámutatnak az érintett hálózatok alkalmazkodóképességére és könyörtelenségére.
Egy összetettebb nemzetközi környezet
A nemzetközi környezet szintén változik. Bár továbbra is Kolumbia, Peru és Bolívia a fő kokain-előállító országok, a bűnözői tevékenységek áthelyeződése súlyos hatást gyakorolt a szomszédos országokra, köztük Ecuadorra is. A nehezen ellenőrizhető határok és a tiltott kereskedelem kialakult útvonalai új sebezhetőségeket teremtettek.
Az amfetamin és a metamfetamin előállításának és kereskedelmének helyzete más régiókban, például a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában is gyorsan változik, ami egyrészt a bizonyos országokban vagy régiókban bekövetkezett strukturális változások eredménye, másrészt pedig ezeket a változásokat elősegítő tényező. A szíriai Aszad-rezsim bukása például rávilágított, hogy a legmagasabb szintű nemzeti hatóságok jelentős mértékben érintettek voltak a captagon elnevezésű amfetamin előállításában és kereskedelmében.
A helyi döntések globális hatásának másik példája az afganisztáni tálib rezsim ópium-előállításra vonatkozó tilalma, valamint ennek az európai heroin és szintetikus opioidok piacára gyakorolt, valószínűsíthető hatása. Az ópiumtilalom hatékonysága vélhetően továbbgyűrűző hatást válthat ki Európában, ami heroinhiányt idézhet elő, és ezáltal a szintetikus opioidok használatának terjedéséhez vezethet, ez utóbbiak egy olyan új szercsoportot jelentenek, amely az elmúlt évtizedben az Egyesült Államokban évente több mint 100 000 túladagolásos halálesetért volt felelős.
Ebben az összefüggésben a strukturált nemzetközi együttműködés továbbra is alapvető fontosságú, mind politikai, mind műveleti szinten. Az elmúlt 10 évben megerősödött az együttműködés az EU és a világ más régiói, például Latin-Amerika és a karib-tengeri térség, a Nyugat-Balkán és Közép-Ázsia között.
Elmélyült a párbeszéd a legfontosabb partnerországokkal – különösen a kémiai prekurzorok és a szintetikus kábítószerek tendenciáiról –, és egyre fontosabbá válik az egymással összekapcsolt, gyorsan változó globális piac kezelése szempontjából. Az operatív szintű együttműködés is fokozódott olyan konkrét programok révén, mint az EU-ACT vagy az El PAcCTO, valamint az uniós ügynökségek és a partnerországok, illetve az európai és nemzeti rendvédelmi erők és vámhatóságok között.
Az egészségügyi és társadalmi károk változó mintázatai
A változó kábítószerhelyzet összefonódik a tágabb értelemben vett társadalmi sebezhetőségekkel. Európa különösen a fiatalok körében jelentkező, sürgető mentális egészségügyi kihívással néz szembe. Még a Covid19-világjárvány előtt is nyilvánvaló volt a pszichés szorongás fokozódása; a világjárvány és azt követően az oktatásban és a társadalmi életben bekövetkezett zavarok tovább súlyosbították ezeket a problémákat. Ebben az összefüggésben a szerhasználat gyakran válik megküzdési mechanizmussá.
Különösen aggasztó probléma a kokainfüggőség. A bizonyítékokból az derül ki, hogy körülbelül 12–13 év telik el az első használat és az első kezelés kérése között. Mivel a kokain Európában hét-nyolc évvel ezelőtt hirtelen elérhetőbbé vált, fel kell készülnünk a kezelés iránti igény jelentős növekedésére. Európa azonban még mindig nem rendelkezik széles körben hatékony kezelési protokollokkal a kokain- és stimulánsfüggőség tekintetében, és nincs elegendő szakszolgálata. A kutatásba, az innovációba és a szolgáltatási kapacitásba való befektetés jelenleg sürgős, és ez az a terület, ahol az EU változást idézhet elő.
Az opioidok és a szintetikus opioidok azonban továbbra is komoly fenyegetést jelentenek. Bár a válaszintézkedések végrehajtásának átlagos szintje összességében meglehetősen jó, jelentős különbségek vannak az országok és régiók, valamint az EU és egyes szomszédai, például a nyugat-balkáni országok között.
A legfontosabb fejlesztendő területek: a kezelésre vonatkozó minőségi szabványok elfogadása és végrehajtása, még több, tényeken alapuló megelőzési program kidolgozása az egyének és közösségeik számára, valamint a jelenlegi és jövőbeli kockázatokhoz és károkhoz jobban igazodó ártalomcsökkentési programok kialakítása és terjesztése.
A 27 uniós tagállam között például még mindig van nyolc olyan ország, amely nem fogadott el semmilyen intézkedést az opioidok túladagolása esetén javallott naloxon adagolására vonatkozóan. Amikor mindannyian látjuk az opioidokkal összefüggő, sorozatos haláleseteket Észak-Amerikában, jogos az aggodalom, de az EU felkészültségének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy egy lehetséges járvány kitörésére számítva meghozzuk a megfelelő döntéseket.
Az elmúlt 30–40 évben figyelemre méltó előrelépés történt az EU-ban azáltal, hogy az ártalomcsökkentés a modern és kiegyensúlyozott drogpolitika koncepciójává és részévé vált. A kábítószer-használat kockázatainak és káros következményeinek csökkentését célzó beavatkozások megtervezésével ezek a szolgáltatások életeket mentettek meg, és jobb életfeltételeket biztosítottak azoknak a klienseknek, akiket a kialakított beavatkozások középpontjába helyeztek. Ha az EU azt szeretné, hogy készen álljon és felkészült legyen az új kihívásokkal való szembenézésre, elengedhetetlen lesz a kábítószer-használó emberek és családjaik bevonása a beszélgetésbe.
Európa elvesztette-e az irányítást?
A tiltott kereskedelem léptéke és a szervezett bűnözés növekedése természetesen felveti azt a kérdést, hogy Európa elveszíti-e az irányítást. A válaszom egyértelmű: Európa nem veszítette el a küzdelmet. A kihívás azonban hatalmas, és a közös fellépés elengedhetetlen.
Ez az év fontos mérföldkőnek számít: elfogadásra került a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre irányuló új uniós cselekvési terv, valamint a megújított uniós drogstratégia. Ezek az eszközök konkrét és összehangolt intézkedéseket vezetnek be, amelyek kidolgozása a tagállamokkal közösen történt, és amelyekhez megbízható nyomon követés társul. Európa-szerte a kikötők az Európai Kikötők Szövetsége keretében fokozzák a biztonságot és a koordinációt. Folyamatban van az igazságügyi válaszlépések megerősítése, ideértve például a különös hatáskörű törvényszékek franciaországi és belgiumi létrehozását.
Mindazonáltal el kell ismernünk, hogy az állami kapacitások kimerültek. A sorozatos válságok csökkentették az állami költségvetéseket, míg a bűnözői hálózatok erősebbé, gazdagabbá és összekapcsoltabbá váltak. Ennek az egyensúlynak a helyreállítása tartós beruházásokat igényel, nemcsak a bűnüldözés, a vámügyek és az igazságszolgáltatás területén, hanem a megelőzés, a kezelés, a szociális támogatás és a közösségfejlesztés területén is.
A reziliencia és az együttműködés megerősítése
A korrupció továbbra is tartós fenyegetést jelent. A bűnszervezetek gyorsan alkalmazkodnak: a belépés-ellenőrzési rendszerek kikötők általi szigorításával párhuzamosan a hangsúlyt más kritikus szerepekre, például a logisztikai tervezőkre helyezik. Egyes országokban az igazságszolgáltatási és büntetésvégrehajtási személyzet fenyegetéseknek volt kitéve. Olaszország tapasztalatai azt mutatják, hogy a jelentős bírói függetlenség és a maffiaellenes speciális struktúrák nélkülözhetetlenek a terület visszaköveteléséhez és a közintézmények iránti bizalom helyreállításához.
Azt is el kell ismernünk, hogy számos európai városban vannak olyan környékek, amelyek évtizedek óta szembesülnek kábítószerekkel összefüggő problémákkal. Az erőszak közelmúltbeli fokozódása gyakran a mögöttes társadalmi és gazdasági sebezhetőségeket tükrözi. A közösségi reziliencia erősítése, az életkörülmények javítása és a fiataloknak szánt lehetőségek biztosítása része kell, hogy legyen hosszú távú stratégiánknak.
Előretekintés
A brexit megzavarta a régóta fennálló tudományos és operatív együttműködést, de örülök, hogy mára kidolgoztuk az Egyesült Királysággal kötendő új kétoldalú együttműködési megállapodás tartalmát. Ez a megállapodás hivatalos jóváhagyását követően helyre fogja állítani a strukturált együttműködést olyan kulcsfontosságú területeken, mint a korai előrejelzés, az új kábítószerek, az ártalmak és a közösségi alapú beavatkozások, ami mindkét fél számára fontos lépés.
Megbízatásom lezárásakor végtelenül hálás vagyok az európai és Európán kívüli kollégák és partnerek elkötelezettségéért. Továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy Európa rendelkezik az előttünk álló kihívások kezeléséhez szükséges eszközökkel, ismeretekkel és partnerségekkel. A modern kábítószer-jelenség okozta fenyegetés sokrétű – bűnügyi, társadalmi és közegészségügyi vonatkozású. Ennek kezeléséhez egységre, realizmusra és elszántságra, valamint innovációs és alkalmazkodási képességre van szükség.
Az azonban, hogy mi garantálja a sikerünket, messze túlmutat az erőforrásokon, az eszközökön és a finanszírozáson. A sikertényező az értékeink, a demokrácián és mindenki – többek között a bármilyen szert használó személyek – alapvető jogainak tiszteletben tartásán alapuló társadalmi modell melletti elköteleződésünk lesz. Ez egy olyan modell, amely az embert helyezi a középpontba, amely mindenki jóllétének biztosítását tűzi ki célul, és amely előmozdítja a párbeszédet, a tiszteletet és a különbségek értékelését.
Ez az, amihez az európai ügynökségünk a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjaként történt, 1993. februári létrehozása óta – adatok, információk és elemzések biztosításával – hozzájárul annak érdekében, hogy olyan szakpolitikák elfogadására kerülhessen sor, amelyek jobban támaszkodnak a tudományra, a civil társadalomra és a függőségben szenvedő emberek véleményére.
A tudományos bizonyítékokon alapuló szakpolitikai döntéshozatal előmozdítása és támogatása folyamatos küzdelmet jelent a változás iránti ellenállás, a tudatlanság és a rosszhiszeműség, a posztigazság és az álhírek ellen. Az Európai Unió érdeme, hogy az immár 2024 óta működő Európai Unió Kábítószer-ügynökségét új és kibővített megbízatással létrehozta.
Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy az ügynökség ügyvezető igazgatójaként hozzájárulhattam az európai polgárok, az európai döntéshozók, valamint a kábítószer-használók és családtagjaik számára méltányosabb és hatékonyabb Európa megteremtéséhez.
Ebből a tisztségből azzal a meggyőződéssel távozom, hogy az EUDA készen áll új megbízatásának ellátására, és bízom benne, hogy utódom, Dr. Lorraine Nolan sikeresen fogja irányítani az ügynökséget az előtte álló következő kihívások és további változások közepette. Személyes megjegyzés: továbbra is támogatni fogom a biztonságosabb, egészségesebb és reziliensebb Európa megteremtésére irányuló törekvéseket, és őszinte köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik az elmúlt évtizedben hozzájárultak ehhez a közös küldetéshez.
