Ártalomcsökkentés – a jelenlegi helyzet Európában (2025. évi európai kábítószer-jelentés)

Az ártalomcsökkentés magában foglalja azokat a beavatkozásokat, programokat és szakpolitikákat, amelyek célja a kábítószer-használat egyéneket, közösségeket és társadalmakat terhelő egészségügyi, társadalmi és gazdasági ártalmainak csökkentése. Ezen az oldalon megtalálható az európai ártalomcsökkentő beavatkozások legfrissebb elemzése, beleértve az opioid-agonista kezelésre, a naloxon-programokra, a drogfogyasztói szobákra stb. vonatkozó kulcsfontosságú adatokat. 

Ez az oldal az EUDA európai kábítószerhelyzetre vonatkozó éves áttekintésének, a 2025. évi európai kábítószer-jelentésnek a része.

Table of contents/Search

Table of contents/Search

Search within the book

Operator

Any match

Exact term match only

Select any filter and click on Search to see results

Close

Utolsó frissítés: 2025. június 5.

Az ártalomcsökkentés egyre dinamikusabb kábítószer-problémákkal szembesül

A tiltott kábítószerek használata hozzájárul a betegségek okozta globális terhekhez. Az e terhek csökkentésére irányuló beavatkozások közé tartoznak a prevenciós tevékenységek, amelyek célja a kábítószer-használat megkezdési rátájának csökkentése vagy lassítása, valamint a kábítószer-használati problémával küzdőknek szóló kezelés felajánlása. A kiegészítő módszerek az ártalomcsökkentés általános kategóriájába tartoznak, és céljuk a kábítószerek egyénekre és közösségekre kiható következményeinek csökkentése. Itt a hangsúly azon van, hogy a kábítószer-használókkal ítélkezésmentesen dolgozzanak, hogy csökkenteni lehessen a többnyire egészségkárosító hatású magatartásformákhoz kapcsolódó kockázatokat, és általánosabban előmozdítani az egészséget és a jóllétet. E beavatkozások közül valószínűleg a legismertebb a steril injektáló eszközök biztosítása az injektáló kábítószer-használók számára, a fertőző betegségek kialakulási kockázatának csökkentése céljából. Úgy tűnik, hogy ezek a megközelítések idővel hozzájárultak az injektáló kábítószer-használattal összefüggő, új HIV-fertőzések jelenlegi – nemzetközi mércével mérve – viszonylag alacsony arányához Európában. Mindazonáltal a szolgáltatásnyújtás hiányosságai és a stimulánsok fokozódó használata kihívást jelent Európa számára a HIV-vel élő személyek ellátási kontinuumára vonatkozó WHO-célok elérése tekintetében (lásd: Kábítószerrel összefüggő fertőző betegségek – a jelenlegi helyzet Európában). Az elmúlt évtizedben a kábítószer-használati mintázatok megváltozásával, valamint a kábítószer-használók jellemzőinek átalakulásával bizonyos mértékig az ártalomcsökkentő beavatkozásokat is ki kellett igazítani, hogy alkalmasak legyenek a kockázatos magatartásformák és egészségügyi következmények szélesebb körének kezelésére. Ezek közé tartozik a polidroghasználat újonnan megjelenő mintázataival, többek között a stimulánsok szívásával összefüggő kábítószer-túladagolás kockázatainak csökkentése, valamint a marginalizáltabb és társadalmilag kirekesztett népességcsoportokban a kábítószer-használók gyakran súlyos és összetett egészségügyi és szociális problémáinak kezelése.

A kábítószerhelyzet változásából fakadó ártalmak csökkentése különféle válaszlépéseket igényel

A tiltott kábítószerek használatához krónikus és akut egészségügyi problémák kapcsolódnak, és ezeket olyan tényezők súlyosbíthatják, mint a szerek tulajdonságai, az adalékanyagok és kórokozók jelenléte, a beviteli mód, az egyéni kiszolgáltatottság és a drogfogyasztás társadalmi közege. A krónikus problémáközé tartozik a függőség és a kábítószerekkel összefüggő fertőző betegségek, de emellett egész sor akut ártalom létezik, amelyek közül talán a kábítószer-túladagolás a legjobban dokumentált. Bár az opioidok használata a népesség szintjén viszonylag ritka, még mindig ezekhez köthető a legtöbb, kábítószer-használattal összefüggő megbetegedés és halálozás. Az injektáló kábítószer-használat, valamint a polidroghasználat is növeli a kockázatokat. Ennek megfelelően az opioidhasználókkal és az injektáló kábítószer-használókkal való munka mindig is az ártalomcsökkentő beavatkozások fontos célja volt, és egyben az a terület, ahol a legtöbb szolgáltatásnyújtási modell legszélesebb körű kidolgozására és értékelésére sor került.

Ezt tükrözve az elmúlt három évtizedben az ártalomcsökkentési szolgáltatások egy része egyre inkább beépült az európai kábítószer-használóknak nyújtott egészségügyi ellátás általános rendszerébe. Eleinte a magas kockázatú kábítószer-használatra adott válasz részeként a hangsúly az opioid-agonista kezelésekhez, valamint a tűcsere programokhoz való hozzáférés bővítésén volt, elsősorban az injektáló heroinhasználatra és a HIV-járványra összpontosítva. Az EUDA és az ECDC által a kábítószereket injektálók körében a fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről kiadott, aktualizált közös iránymutatás opioid-agonista kezelés nyújtását ajánlja a hepatitisz C és a HIV megelőzése érdekében, valamint a kockázatos injektáló magatartásformák és az injektálás gyakoriságának csökkentését javasolja közösségi és börtönkörnyezetben egyaránt. Az iránymutatás az opioid-agonista kezelés mellett steril injektáló eszközök biztosítását is javasolja, hogy az opioidokat injektálók körében maximalizálni lehessen a beavatkozások lefedettségét és hatékonyságát.

Az ártalomcsökkentő eszközök biztosítása jellemzően magában foglalja a folyamatos kábítószer-használattal összefüggő ártalmak csökkentésére szolgáló steril anyagok kiosztását, és igazodott a kábítószer-használati mintázatok időbeli változásához. Általában nagyobb, integrált ártalomcsökkentési programok, rendszerint alacsony küszöbű szolgáltatások részét képezi, és ritkán jelent önálló beavatkozást. A szerhasználók általában útmutatást kapnak a kellékek helyes használatával, biztonságos ártalmatlanításával és a kevésbé kockázatos beviteli módokkal kapcsolatban. Az ártalomcsökkentő eszközök rendszerint magukban foglalják a kábítószerek fogyasztásra való előkészítéséhez szükséges kellékeket, például szűrőket, forralót, vizet, valamint a kábítószerek szervezetbe juttatására szolgáló kellékeket, többek között tűket és fecskendőket, szipkákat és fóliát is. A kábítószer-használattal összefüggő ártalmak kezelése és megelőzése céljából további eszközöket is rendelkezésre bocsátanak, például az injektálásból fakadó bakteriális fertőzések kezelésére szolgáló sebkezelő készleteket, illetve a túladagolás kezelésére szolgáló naloxonkészletet. A jelenlegi bizonyítékok a tűcsere programok, illetve a hazavihető naloxon alkalmazásával kapcsolatos programok hatékonyságát jelzik, ezzel szemben az egyéb ártalomcsökkentő kellékekről jelenleg korlátozott mennyiségű értékelési adat áll rendelkezésre.

Az elmúlt három évtizedben egyes uniós tagállamokban bővültek az ártalomcsökkentésre irányuló megközelítések, hogy más válaszlépéseket, többek között a felügyelt drogfogyasztói szobákat és a halálos kimenetelű túladagolások csökkentését célzó, hazavihető naloxon alkalmazásával kapcsolatos programokat is magukban foglalják (13.1. ábra). Az opioidokkal összefüggő halálesetek visszaszorítását célzó beavatkozások közé tartoznak a túladagolás megelőzésére irányuló beavatkozások, valamint túladagolás esetén az elhalálozás megelőzésére irányuló beavatkozások (13.2. ábra).

A drogfogyasztói szobák olyan létesítmények, ahol az injektáló kábítószer-használók képzett személyzet felügyelete mellett, higiénikus körülmények között injektálhatnak kábítószert. A drogfogyasztói szobák – amellett, hogy a helyszínen előforduló túladagolások esetén lehetőséget nyújtanak a közvetlen beavatkozásra és a steril injektáló eszközök rendelkezésre bocsátására –, elősegítik a kezelésben és más egészségügyi és szociális szolgáltatásokban való részvételt. Egyes szolgáltatások a túladagolás megelőzésére irányuló figyelemfelhívó tevékenységet végeznek és képzést nyújtanak, többek között a naloxon használatával kapcsolatban. A jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy a drogfogyasztói szobák hozzájárulhatnak a kábítószerrel összefüggő halálesetek visszaszorításához, emellett a bizonyítékok köre folyamatosan bővül, tükrözve e szolgáltatások értékelésének összetettségét (lásd még: Egészségügyi és szociális válaszlépések: drogfogyasztói szobák).

A hazavihető naloxon alkalmazására irányuló programok a túladagolás kockázatáról és kezeléséről szóló képzést ötvözik a naloxonkészletek kiosztásával azok körében, akik valószínűleg tanúi lehetnek opioid-túladagolásnak – ilyenek például a kábítószer-használók, a társaik, a barátaik és a családtagjaik. A hazavihető naloxont biztosító programok más potenciális elsődleges beavatkozókat is megcélozhatnak túladagolás esetén, például a kábítószer-használókkal kapcsolatba lépő, a frontvonalban dolgozó szakembereket, többek között az egészségügyi szolgáltatókat, a hajléktalanszállók személyzetét és a börtönőröket. Bár az uniós tagállamokban a naloxon beadására kiképzett személyek száma egyre nő, még mindig vannak lefedettséggel és hozzáféréssel kapcsolatos problémák azokban az országokban, ahol ez elérhető. A nagy hatáserősségű szintetikus opioidokat érintő túladagolások egynél több naloxondózist tehetnek szükségessé. Közösségi környezetben a jelenlegi iránymutatás azt tanácsolja, hogy a dózisok beadása fokozatosan történjen, időt hagyva a dózisok között a személy reakciójának értékelésére, szükség esetén életmentő lélegeztetés vagy kardiopulmonális újraélesztés végzésével (lásd még: Opioidokkal összefüggő halálesetek: egészségügyi és szociális válaszlépések).

Egyes országokban drogbevizsgáló létesítmények jöttek létre azzal a céllal, hogy az emberek jobban megismerjék az általuk vásárolt tiltott kábítószerekben található anyagokat. Az MDMA-ként vásárolt tabletták erőssége például változhat, mivel az MDMA-tartalom tételenként eltérő lehet, és néha adalékanyagok és más kábítószerek is találhatók benne. Mivel számos szintetikus stimuláns és új pszichoaktív anyag ma már hasonló kinézetű porok vagy tabletták formájában férhető hozzá az illegális piacon, a fogyasztók egyre inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy nem tudják, konkrétan milyen stimulánst vagy anyagkeveréket fogyasztanak. Bár nemzeti szinten nem reprezentatívak, a drogbevizsgáló szolgálatok adatai például azt jelzik, hogy szintetikus katinonokat jelenleg egyrészt szándékosan vásárolnak, másrészt – kisebb mértékben – időnként adalékanyagként vagy megtévesztő formában értékesítettként is kimutatnak. Az ilyen anyagokat vásárló személyek gyakran nincsenek tisztában az általuk vásárolt szintetikus katinon típusával, ami némi bizonytalanságot okoz az általuk tapasztalt hatásokkal és esetleges egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban. Amikor a drogbevizsgálás a drogfogyasztói szobák szerves része, a kábítószer-használók azon marginalizált csoportjaihoz is eljuthat, akiknél valamilyen nagyobb hatáserősségű vagy váratlan opioid miatt magasabb a túladagolás kockázata. A drogbevizsgáló szolgálatok más, élvonalbeli mutatókkal együtt dolgozhatnak azon, hogy betekintést nyújtsanak az aktuális kábítószerpiaci tendenciákba és fogyasztói preferenciákba, amelyek fontosak más ártalomcsökkentési megközelítések, többek között a célzott kockázati kommunikáció és figyelmeztetések kidolgozásához (lásd még: Szintetikus stimulánsok – a jelenlegi helyzet Európában és MDMA – a jelenlegi helyzet Európában).

Az új pszichoaktív anyagok és a tiltott kábítószerek piacainak fokozódó integrációja új közegészségügyi kihívásokat teremt. Erre példa többek között a félszintetikus kannabinoidokkal kevert kender; a különböző anyagokkal, néha szintetikus katinonokkal kevert stimulánsok; a ketamin; vagy a heroinnal kevert vagy a megtévesztő módon heroinként értékesített új szintetikus opioidok. Mivel a mérgezéses események gyorsan változhatnak, fontosabb lett annak megértése, hogy mi minősül hatékony kockázati kommunikációnak. Bár a nyújtott szolgáltatások köre eltérő lehet, a drogbevizsgáló szolgálatok mindegyike végez valamilyen formában egészségügyi kockázati kommunikációs tevékenységet, gyakran az elemzett kábítószertermékekre vonatkozó figyelmeztetések kiadásával és az adatok más érdekelt felekkel való megosztásával. A cél az ártalom megelőzése vagy csökkentése az egyén (az anyagot bevizsgálásra benyújtó személy) és a lakosság (az ugyanezen anyagnak esetlegesen kitett más személyek) szintjén. Ezen a területen a következő lépések közé tartozhat az európai drogbevizsgáló szolgálatok közötti, a figyelmeztető jelzések kiadásának időpontjára és módjára vonatkozó kritériumok és küszöbértékek meghatározásával kapcsolatos harmonizáció és konszenzus kialakítása, valamint az egészségügyi kockázatok kommunikációjára vonatkozó, bizonyítékokon alapuló, állandó érvényű működési eljárások elfogadása. Ezeket a kérdéseket az EUDA által a drogbevizsgáló szolgálatoknak szánt, az egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos kommunikációs stratégiákról szóló transzeurópai kábítószer-információs projekt segítségével készített kézikönyv vizsgálja.

E beavatkozások némelyike továbbra is ellentmondásos, többek között a jogi státuszuk és az egészségügyi kimenetellel foglalkozó beavatkozások hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok változó jellege miatt. Ezen újabb beavatkozások lefedettsége ezért az országokon belül és az országok között egyenetlenül oszlik meg, és ahol léteznek ilyenek, ott leginkább nagyvárosokban fordulnak elő. Az ártalomcsökkentő szolgáltatások, köztük néhány régóta bevált és viszonylag jól bizonyított szolgáltatási modell lefedettsége és az azokhoz való hozzáférés összességében az uniós tagállamok között jelentős eltéréseket mutat, és néhány országban még mindig nem elegendő a becsült szükségletekhez képest.

A nagy hatáserősségű szintetikus kábítószerek jelentette kihívás kezeléséhez fokozott felkészültségre van szükség. A nagy hatáserősségű szintetikus anyagokban egyre inkább megvan a lehetőség arra, hogy kábítószerekkel összefüggő ártalmakat okozzanak Európában, mivel ezen anyagok megtévesztő módon más kábítószerként értékesített por vagy keverékek formájában történő – szándékos vagy nem szándékos – fogyasztása mérgezésekhez és halálesetekhez vezethet. Ez a polidroghasználat összetettebb mintázataival együtt tovább nehezíti a kábítószer-túladagolás okozta halálesetek és a kábítószerekkel összefüggő akut mérgezések visszaszorítását célzó hatékony válaszlépések kidolgozásának már eddig is jelentős kihívásait. Az összetettség növekedésére jó példa a rendkívül nagy hatáserősségű nitazéntartalmú opioidok európai megjelenése. Ezek az anyagok, amelyek nagyobb hatáserősségűek lehetnek, mint a fentanil, Európa egyes részein szerepet játszottak helyi mérgezéses esetsorozatokban, Észtországban és Lettországban pedig hozzájárultak a kábítószerekkel összefüggő halálesetek számának növekedéséhez (lásd még: Új pszichoaktív anyagok – a jelenlegi helyzet Európában).

Miután 2024 júniusában Írországban közösségi és börtönkörülmények között benzodiazepin tabletták formájában értékesített nitazénekkel összefüggő túladagolásokat derítettek fel, gyors kockázati kommunikációra került sor. Ezt alacsony küszöbű szolgáltatások is támogatták, többek között szórólapokat osztottak ki a nyílt szerhasználati helyszíneken, valamint közösségimédia- és hírplatformokon terjesztették az információkat (13.3. ábra). Ez azt példázza, hogy a szolgáltatásoknak most esetenként gyorsabban és intenzívebben kell reagálniuk a kábítószer-mérgezéses esetsorozatokra. Az ilyen keverékek és megtévesztő módon értékesített anyagok piaci jelenléte rávilágít arra, hogy folyamatosan felül kell vizsgálni és ki kell igazítani az egyes ártalomcsökkentő beavatkozások végrehajtására irányuló megközelítéseket. Az EUDA most dolgozik egy új európai kábítószerügyi riasztási rendszeren, amely gyors információcsere, célzott riasztások és egyéb kockázati kommunikáció alkalmazásával támogatja majd a kábítószerekkel összefüggő súlyos kockázatokra való uniós és nemzeti felkészültségi és reagálási tevékenységeket.

Click to enlarge the image

Close

Általánosabban fogalmazva: a szintetikus opioidok piacán bekövetkező lehetséges fejleményekre tekintettel javulna a felkészültség, ha felülvizsgálnák a szintetikus opioidok esetleges fokozottabb elérhetőségére vagy használatára, vagy az ezen anyagokkal összefüggő ártalom esetleges növekedésére való reagálást célzó jelenlegi terveket. Ebbe beletartozhatna a toxikológiai elemzési képességek fejlesztése, a figyelmeztető üzenetek küldése és a beavatkozók felkészültsége.

Működő drogfogyasztói szobák rendelkezésre állása esetén, a drogbevizsgáló szolgáltatások nyújtásának lehetséges előnyei és kockázatai adott esetben megfontolás tárgyát képezhetik. A szolgáltatások ilyen jellegű integrációja egyre gyakoribbá válik. Egy drogfogyasztói szobákra kiterjedő felmérésben a drogfogyasztói szobák nagyjából egyharmada számolt be arról, hogy helyszíni drogbevizsgálási szolgáltatásokat nyújt, a felük pedig gondoskodott a külső szolgálathoz való beutalásról.

Az ártalomcsökkentés nehézségeihez kapcsolódó, különböző stimulánshasználati mintázatok

Az injektáló kábítószer-használattal járó kockázatok csökkentése mindig is fontos célja volt az ártalomcsökkentő beavatkozásoknak, és a szolgáltatási modellek viszonylag jól kidolgozottak és bizonyítékokon alapulnak. A kábítószer-fogyasztás terén tapasztalható változások azonban még ezen a területen is új kihívásokat teremtenek a hatékony szolgáltatásnyújtás szempontjából. Az elmúlt évtizedben a tiltott szintetikus stimulánsok injektálásával összefüggésben 6 uniós tagállam területén, 7 európai városban tört ki HIV-járvány. A stimulánsok használatához potenciálisan gyakoribb injektálás társul, mint a heroinhasználathoz, míg a crack kokain és más tabletták injektálás céljából történő aprítása és feloldása szintén további egészségügyi kockázatokkal jár. Ezek a fogyasztási mintázatok kérdéseket vetnek fel például a napjainkban jellemzően polidroghasználattal jellemezhető, utcai, nyílt színi szerhasználatban részt vevők rendelkezésére bocsátott tűk és fecskendők típusával és megfelelőségével kapcsolatban. Arra is rávilágítanak, hogy az ilyen esetsorozatok megelőzése és gyors megfékezése érdekében viszonylag magas szintű ártalomcsökkentő szolgáltatásokra van szükség. Ez egy olyan időszakban merül fel, amikor néhány uniós tagállamban például még mindig nem megfelelő a tűcsere biztosítása.

Szintetikus stimulánsokat és különféle egyéb anyagokat különböző csoportok, de főként más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak kis alcsoportja fogyaszt szexualizált kábítószer-használat keretében, a szex megkönnyítése és fokozása érdekében, ún. „chemszex” esetén. Bár ez a fogalommeghatározás nem pontos, általában olyan körülményekre vagy eseményekre utal, amelyek keretében magas kockázatú kábítószer-használat és magas kockázatú szexuális magatartás egyaránt előfordulhat. Az érintett kábítószerek köre a metamfetaminhoz, a kokainhoz és a szintetikus katinonokhoz hasonló stimulánsoktól az alkoholig, a GHB/GBL-hez hasonló nyugtatókig és a ketaminhoz hasonló disszociatív szerekig terjedhet. Noha a chemszex elterjedtségét nehéz megbecsülni, kutatási tanulmányokból származó információk arra utalnak, hogy ez egy olyan probléma, amely – bár kis mértékben és a kábítószer-használók konkrét alcsoportjai körében – Európa-szerte jelen van. Különböző okokból továbbra is kihívást jelent az ilyen magas kockázatú magatartásformákban részt vevő személyekkel való együttműködés és az őket érő ártalmak csökkentésére irányuló hatékony válaszlépések biztosítása, többek között azért, mert sok helyen nem áll rendelkezésre integrált szolgáltatás, emellett személyre szabott ártalomcsökkentő beavatkozásokra van szükség. Ez nyomatékosítja a szexuális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó és a kábítószerekkel összefüggő ártalmak csökkentését végző szolgáltatók közötti erős, többszereplős partnerségek fontosságát.

A közegészségügyet érő változó fenyegetések miatt tovább kell fejleszteni az ártalomcsökkentési megközelítéseket

Annak ellenére, hogy Európában a kannabisz a leggyakrabban fogyasztott tiltott kábítószer, megállapítható, hogy ez egyben olyan terület, ahol gyakran hiányoznak az ártalomcsökkentésre irányuló beavatkozások és tanácsadás. Az európai kannabiszhasználók általában dohánnyal együtt szívják a kábítószert, és az ártalomcsökkentő megközelítések egyik fejlesztendő területe annak mérlegelése, hogy milyen beavatkozások lehetnének hatékonyak a dohányzással összefüggő ártalmak csökkentéséhez. Általánosságban elmondható, hogy az Európában hozzáférhető kannabisztermékek típusainak és formáinak további változásával együtt annak a megítélése is változik, hogy ez milyen kihatással van az ártalomcsökkentő válaszlépésekre. A kannabisztermékek – a hasis és a marihuána egyaránt – jelenleg összességében nagyobb hatáserősségűek, azaz több THC-t tartalmaznak, mint korábban, és a nagy hatáserősségű kannabisztermékekhez több akut és krónikus ártalom köthető. Emellett fokozódott a terméktípusok sokfélesége, mivel manapság ehető termékek, e-folyadékok és kivonatok is rendelkezésre állnak a félszintetikus kannabinoidok nagyobb hozzáférhetősége mellett. Ezek a változások új kihívásokat teremtenek annak azonosítása szempontjából, hogy mi minősül hatékony ártalomcsökkentő beavatkozásnak, és milyen lehetőségek vannak az ártalmak csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtására.

Nem a kannabisz az egyetlen olyan terület, ahol az ártalomcsökkentő megközelítések nagyobb szerepet játszhatnak. Amint az idei európai kábítószer-jelentésben máshol már szerepelt, vannak arra utaló jelek is, hogy a fogyasztók növekvő érdeklődést tanúsítanak az anyagok szélesebb köre iránt. Ezek az anyagok ártalmasak lehetnek, és egyes használati mintázatok valószínűleg növelik a káros következmények előfordulásának kockázatát, ami potenciális lehetőségeket teremt az ártalomcsökkentő megközelítésekre.

Bár egyes európai országokban továbbra is vitatott kérdés az ártalomcsökkentő válaszlépések, például a felügyelt drogfogyasztói szobák kialakítása és fenntartása, széles körben elfogadott tény, hogy az ártalomcsökkentésre irányuló, bizonyítékokon alapuló intézkedések a kiegyensúlyozott drogpolitikák fontos összetevői. Az ártalomcsökkentő beavatkozásaik lefedettségének növelését mindazonáltal sok ország támogatja. Az ártalomcsökkentő szolgáltatások működésének környezete, az azokat alátámasztó bizonyítékalap, valamint az ellátás minőségi normái ezen a területen ezért továbbra is fejlesztendő és szakpolitikai megfontolásra érdemes kulcsfontosságú területek maradnak. Ami a jövőt illeti, a tiltott kábítószerek dinamikus európai piacaiból eredő, változó közegészségügyi veszélyek rávilágítanak arra, hogy folyamatosan ki kell dolgozni és értékelni kell az összetettebb fogyasztási mintázatokból, az új anyagokból és keverékekből, illetve az egyes alcsoportokból vagy közegekből eredő káros következmények kockázatának kitett emberek egészségének védelmére irányuló új megközelítéseket és kialakuló szolgáltatásnyújtási modelleket.

Az EUDA Health and Social Responses to Drug Problems: A European Guide (Egészségügyi és szociális válaszlépések a kábítószer-problémák ellen: Európai útmutató) című kiadványa részletes információkat tartalmaz azok számára, akik többet szeretnének megtudni az ártalomcsökkentés és más beavatkozási formák relatív hatékonyságára vonatkozóan rendelkezésre álló bizonyítékokról.

Főbb adatok és tendenciák

Tűcsere programok

• A tűcsere programok az ártalomcsökkentő szolgáltatások széles körben elérhető, standard elemei. 2023-ban valamennyi uniós tagállamban és Norvégiában is működtek tűcsere programok. A tűk és fecskendők lefedettsége és az azokhoz való hozzáférés továbbra is kihívást jelent, mivel a rendelkezésre álló adatokat szolgáltató 25 ország közül 2023-ban csak 7 érte el a WHO szolgáltatásnyújtási célszámát (13.4. ábra); és ezen országok közül csak 5 jelentett be adatokat az opioid-agonista kezeléshez való hozzáférésről is.

Opioid-agonista kezelés

• Az opioid-agonista kezelés az opioidfüggőség kezelésének hatékony formája, és egyben olyan szolgáltatásnyújtási modell, amely reagál néhány ártalomcsökkentési célkitűzésre. Ez a kezelés olyan bevált beavatkozás, amelyet valamennyi európai országban alkalmaznak, és amelyet a túladagolásos halálesetek ellen védő tényezőként ismernek el. 2023-ban a rendelkezésre álló adatokat szolgáltató 23 országból azonban csak 15 érte el a WHO szolgáltatásnyújtási célszámát (13.4. ábra); ezen országok közül csak 10 közölt adatokat a tűk és fecskendők biztosításához való hozzáférésről is.
• Európában számos opioid-agonista gyógyszert írnak fel terápiás klinikákon, de a legszélesebb körben a metadont alkalmazzák: az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensek mintegy 55%-a kap metadont, míg további 35%-ukat buprenorfin alapú gyógyszerekkel kezelik.

Hazavihető naloxont biztosító programok

• 2023-ig 15 európai ország számolt be a túladagolásos halálesetek megelőzését célzó, hazavihető naloxont biztosító programok végrehajtásáról. 2024-ben Horvátországban és Finnországban kísérleti jellegű, hazavihető naloxont biztosító programokat indítottak, Luxemburgban pedig a börtönből való szabaduláskor hazavihető naloxont biztosító programot indítottak.
• A naloxon ezen országok közül 17-ben hozzáférhető volt orrspray formájában, csak Litvániában nem. 15 országban 1,8 mg/0.1 ml-es dózisként, 5 országban pedig 1,26 mg/0.1 ml-es dózisként volt hozzáférhető.
• Injektálható naloxon készítmények 7 országban voltak hozzáférhetők, 5 országból 0,4 mg/ml-es ampullákról, Írországból és Franciaországból pedig 5 dózist tartalmazó fecskendőkről számoltak be (13.5. ábra).
• Beszámolók szerint a naloxon Dániában, Franciaországban, Olaszországban és Svédországban vény nélkül kapható.

Drogbevizsgáló szolgálatok

• Tizenkét európai ország számolt be valamilyen típusú drogbevizsgáló szolgáltatás nyújtásáról. A szolgálatok különböző közegekben működnek, többek között fesztiválokon, drogfogyasztói szobákban és állandó közösségi helyszíneken.
• A drogbevizsgáló szolgálatok célja az ártalmak megelőzése azáltal, hogy lehetővé teszik az emberek számára az általuk vásárolt tiltott anyagokban található vegyi anyagok megismerését. További céljuk a tanácsadáshoz vagy rövid beavatkozásokhoz való hozzáférés biztosítása, bár ez nem mindig lehetséges. A szolgálatok által alkalmazott analitikai módszerek a fejlett technológiától, amely számos különböző anyag erősségéről és tartalmáról tud információt szolgáltatni, egészen az olyan módszerekig terjednek, amelyek egyszerűen csak egy adott kábítószer jelenlétét vagy hiányát mutatják ki (13.6. ábra). A szolgálatok által összegyűjtött információk a kábítószerpiaci tendenciákba és a fogyasztói preferenciákba is kiváló betekintést nyújtanak.

Drogfogyasztói szobák

• Bár az EU 2021–2025-re szóló drogstratégiájában a felügyelt drogfogyasztói szobákat a kockázat és az ártalomcsökkentés innovatív megközelítéseként ismerik el a magas kockázatú népességcsoportok körében, ezek létrehozása egyes országokban továbbra is nehézségekbe ütközik. 2024-ben 13 uniós tagállamban és Norvégiában működtek drogfogyasztói szobák (13.7. ábra). Egyes ilyen létesítmények integrált drogbevizsgáló szolgáltatásokat nyújtanak, például a nagy hatáserősségű kábítószerekből, a hamisításból vagy váratlan anyagokból eredő túladagolási kockázatok megelőzése céljából.
• A drogfogyasztói szobákat használó kliensek jellemzőinek és igényeinek európai szintű nyomon követése a helyi különbségek miatt kihívást jelent. Az EUDA és a Drogfogyasztói Szobák Európai Hálózata azonban együttműködik az összehangolt adatgyűjtésben. 12 európai drogfogyasztói szoba által közölt adatokból az derül ki, hogy a klienseik többsége 40 és 49 év közötti férfi. Egyes országokban speciális létesítmények vannak a nők és a transznemű kliensek számára.
• 2023-ban 13 drogfogyasztói szoba 346 sürgősségi epizódról számolt be, amelyeknek körülbelül egyharmada kapcsolódott polidroghasználathoz.

Börtönökben végzett beavatkozások

• Az EUDA 2023. évi, börtönökben igénybe vehető ártalomcsökkentési és kezelési beavatkozásokra vonatkozó adataiból az derül ki, hogy az opioid-agonista kezelés folytonossága egy uniós tagállam (Szlovákia) kivételével mindenhol, továbbá Norvégiában és Törökországban is érvényesült. Az opioid-agonista kezelés börtönben történő megkezdését 3 országban (Bulgáriában, Lettországban, Szlovákiában) nem engedélyezték. Tűcsere programok 3 országban voltak elérhetőek börtönökben: Spanyolországban és Luxemburgban minden börtönben (1 börtön), Németországban pedig egy női börtönben. Hazavihető naloxon 2023-ban 7 országban volt hozzáférhető (Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Olaszország, Litvánia, Norvégia) (13.8. ábra).
• Luxemburgban egy 2024 szeptemberében végrehajtott program keretében a börtönből való szabaduláskor hazavihető naloxont osztottak szét.

Forrásadatok

Az ezen az oldalon található infografikák és diagramok létrehozásához használt adatok alább találhatók.

A 2025. évi európai kábítószer-jelentés teljes forrásadatkészlete, beleértve a metaadatokat és a módszertani megjegyzéseket is, adatkatalógusunkban elérhető.

Ezek közül az ezen az oldalon szereplő infografikák, diagramok és hasonló elemek létrehozásához használt adatok alább találhatók.

Helyesbítés. október 27-én a naloxon orrspray-t 1,8 mg/0,1 ml-re és 1,26 mg/0,1 ml-re korrigálták.