Opioid-agonista kezelés – a jelenlegi helyzet Európában (2025. évi európai kábítószer-jelentés)
A speciális drogterápiában, főként opioid-agonista kezelésben részesülők legnagyobb csoportját az opioidhasználók alkotják. Ezen az oldalon megtalálható az Európában alkalmazott opioid-agonista kezelések legfrissebb elemzése, beleértve a lefedettségre, a kezelésben részesülő személyek számára, a kezeléshez vezető utakra stb. vonatkozó kulcsfontosságú adatokat.
Ez az oldal az EUDA európai kábítószerhelyzetre vonatkozó éves áttekintésének, a 2025. évi európai kábítószer-jelentésnek a része.
Utolsó frissítés: 2025. június 5.
Az opioidfüggőség kezeléséhez való hozzáférés egyes uniós országokban továbbra is alacsony szintű, miközben az új kihívások merülnek fel
Bár napjainkban a legkülönbözőbb emberek kérnek segítséget kábítószer-problémák kezeléséhez, az opioid-agonista kezelés hosszú távú jellege azt jelenti, hogy a kezelésben részesülők sok országban a kábítószer-függőség kezelésével foglalkozó szolgálatokra fordított források jelentős részét lekötik. Ennek ellenére az opioid-agonista kezeléshez való hozzáférés az Európai Unióban változó mértékű, és egyes országokban nem megfelelő. Ezenfelül az opioidfüggőségre adott válaszlépéseket tovább nehezítik az opioid kábítószerek piacán újonnan tapasztalt elmozdulások, a kezelés optimalizálását érintő potenciális hatások, valamint a kezelési rendszerekben dolgozó munkaerővel kapcsolatos kihívások.
Becslések szerint 2023-ban 1,7 millió fő részesült kezelésben tiltott kábítószerek használatával összefüggő problémák miatt az Európai Unióban (Norvégiát és Törökországot is beszámítva 2,1 millió fő). A speciális drogterápia számos, a kábítószer-használat és az injektálás megállítását vagy visszaszorítását célzó gyógyászati (többek között farmakológiai), pszichológiai, társadalmi és viselkedési megközelítést foglal magában. Az Európai Unióban becslések szerint összességében félmillió, magas kockázatnak kitett opioidhasználó részesült valamilyen formájú opioid-agonista kezelésben, amely továbbra is a fő farmakológiai kezelési mód az opioidfüggőségben szenvedő személyek esetében, és amely pszichoszociális beavatkozásokkal is ötvözhető.
A kezelési célok és eredmények a beavatkozás típusától és a kliens igényeitől függően nagyon különbözőek lehetnek. A kezelés céljai az absztinenciától vagy a tiltott kábítószer-használat csökkentésétől az ártalmak megelőzéséig, a társadalomba való visszailleszkedésig és a felépülésig terjedhetnek.
Az EUDA és az ECDC közelmúltban kiadott, az injektáló kábítószer-használók körében előforduló fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló iránymutatása opioid-agonista kezelés nyújtását ajánlja mind közösségi, mind börtönkörnyezetben a HCV és a HIV terjedésének megelőzése, valamint az injektáló kockázati magatartás és az injektálás gyakoriságának csökkentése érdekében. Az iránymutatás azt is ajánlja, hogy az opioid-agonista kezelés mellett steril injektáló eszközöket is biztosítsanak az injektáló opioidhasználók körében alkalmazott beavatkozások lefedettségének és hatékonyságának maximalizálása érdekében (lásd még: Kábítószer-használat – a jelenlegi helyzet Európában és Kábítószer-használattal összefüggő fertőző betegségek – a jelenlegi helyzet Európában).
Azonban az országok között azonban továbbra is jelentős különbségek vannak a kezelés körülményeit és formáját illetően, valamint abban, hogy az opioid-agonista kezelés rendelkezésre állása milyen mértékben elegendő az ilyen ellátási formát igénylők szükségleteinek kielégítéséhez. Az opioid-agonista kezelés nyújtása továbbra sem elégséges, és elmarad a WHO által ajánlott szinttől egyes olyan uniós tagállamokban, amelyek a magas kockázatnak kitett opioidhasználat magas prevalenciájáról számoltak be (lásd alább: Főbb adatok és tendenciák).
A nemzeti ellátórendszereken belül a fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás közötti egyensúly országonként is jelentős eltéréseket mutat. Európában a kábítószer-függőség kezelésének körülbelül 13%-át fekvőbeteg-ellátás keretében, főként kórházi bentlakásos központokban, például pszichiátriai klinikákon, de terápiás közösségekben is végzik, egyes országokban pedig börtönökben található speciális bentlakásos kezelési központokban is. Összességében azonban az opioid-agonista kezelést gyakrabban alkalmazzák járóbeteg-ellátásban. Ilyen ellátást nyújtanak többek között a speciális drogterápiás központok, az alacsony küszöbű szolgáltatást nyújtó intézmények és az egészségügyi alapellátást nyújtó központok, amelyek háziorvosi rendelőket is magukban foglalhatnak. Egyes országok a Covid19-világjárvány idején rugalmasabb járóbeteg-ellátási lehetőségeket vezettek be, amelyek közül sok még mindig érvényben van. Ezenfelül néhány ország új kezelési módokat is elkezdett kínálni, például hosszan tartó hatású buprenorfin-készítményeket, lehetővé téve a kliensek számára, hogy havonta egyszeri injekció formájában részesüljenek tartós opioid-agonista kezelésben. Bár további kutatásra van szükség, a megjelenő bizonyítékok azt mutatják, hogy ez a módszer az egyes kliensek számára szükséges látogatások számának csökkentése révén hozzájárulhat a felíró orvosokra nehezedő nyomás enyhítéséhez, és támogathatja a lefedettség vidéki vagy távoli területekre való kiterjesztését is. A szolgáltatók sokfélesége a gyógyszeres kezeléstől függetlenül kihívást jelent az opioid-agonista kezelés nyújtásának, valamint a kliensek jellemzőinek nyomon követése szempontjából. Egyes országokban a függőségek kezeléséhez szükséges munkaerő létszámának csökkenésére utaló jelek mutatkoznak, ahol a kezelést végző személyzet egy része, például a háziorvosok helyettesítése nincs megoldva, amikor nyugdíjba vonulnak vagy távoznak a szolgálattól, ami kihívást jelenthet a kezelési rendszerek ellátási képessége szempontjából.
Az opioidfüggőség elleni kezelésben részesülő klienseknek ma már összetettebb igényeik vannak
Az opioidproblémák hosszú távú jellegét az opioid-agonista kezelésben részesülők jellemzőiről rendelkezésre álló adatok is alátámasztják. Az adatok azt is jelzik, hogy a heroinproblémákkal küzdők európai kohorsza öregszik. Ezt jól szemlélteti az a tény, hogy az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensek csaknem 70%-a már legalább 40 éves, miközben kevesebb mint 10%-uk 30 év alatti. Ennek jelentős kihatásai vannak a szolgáltatásnyújtásra és a költségekre, mivel a szolgáltatóknak immár az egészségügyi ellátási szükségletek összetettebb körét kell kezelniük egy olyan népességcsoportban, amely egyre kiszolgáltatottabbá válik. E tekintetben fontos szempont, hogy biztosítani kell az öregedés folyamatához kapcsolódó egyéb betegségek kezelését kínáló, általánosabb szolgáltatásokhoz vezető hatékony beutalási útvonalakat. Ez egyre inkább szükségessé válik az olyan idősebb, opioidfüggőség elleni kezelésben részesülő kliensek támogatása érdekében, akik a tiltott kábítószer-használat, valamint a dohány- és alkoholfogyasztás testi egészségükre gyakorolt hosszú távú hatásai miatt geriátriai ellátásra szorulnak. Ennek a marginalizálódott csoportnak a kezelése során olyan összetett és gyakran régóta fennálló problémákra is választ kell adni, amelyek a mentális egészséget érintő problémákkal, a társadalmi elszigeteltséggel, a foglalkoztatással és a lakhatással állnak kapcsolatban. E csoport számára az integrált, multidiszciplináris és életkor-specifikus ellátási szolgáltatások fejlesztése továbbra is fontos szakpolitikai és szolgáltatásnyújtási szempont marad, mivel az opioidhasználat demográfiája Európában folyamatosan változik.
A polidroghasználat és a nagy hatáserősségű, új szintetikus opioidok helyi kábítószerpiacokon való megjelenése növelheti az opioidhasználat kockázatát, különösen az idősek és a komplex egészségügyi szükségletekkel rendelkezők esetében. Ahol rendkívüli hatáserősségű opioidok egyre elterjedtebbé válnak egyes kábítószerpiacokon, több kutatás kell annak megállapításához, hogy szükség van-e kiigazításokra annak érdekében, hogy az opioid-agonista kezelés jelenlegi megközelítései továbbra is optimálisak maradjanak. Aggodalomra ad okot, hogy a fentanil, a karfentanil és a nitazének néhány európai országban továbbra is jelen vannak. Ezen túlmenően az Afganisztánból Európába csempészett heroinnal kapcsolatos változó helyzet még bizonytalanabbá tette az európai kábítószerpiacok értékelését. Ha csökken a heroin európai elérhetősége, annak egyik következménye az lehet, hogy a nagy hatáserősségű opioidokat használó személyek körében megnő az ellátás iránti igény. Ez felveti azt a kérdést, hogy a kábítószer-függőség kezelésére szolgáló rendszereknek milyen lehetőségek állnak a rendelkezésére az ilyen kábítószerektől függő személyek megsegítésére. Bár az amerikai klinikai gyakorlat alapján immár betekintést lehet nyerni abba, hogy a metadon és a buprenorfin milyen szerepet játszhat a heroinról a fentanilra váltó népességcsoport kezelésében, jelenleg nincsenek bizonyítékokkal alátámasztott protokollok. Szakpolitikai és pénzügyi támogatásra van szükség a további kutatásokhoz, különösen a randomizált, ellenőrzött vizsgálatokhoz, hogy kiderüljön a kábítószer-függőség kezelésére szolgáló rendszereken belül a meglévő gyógyszerekkel kapcsolatos új megközelítések lehetséges hasznossága.
Az opioid-agonista kezelésben részesülő fiatalabb személyek száma továbbra is viszonylag alacsony és stabil. Ez azzal magyarázható, hogy a fiatalok körében és az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensek idősödő kohorszaiban kisebb mértékben kezdték meg az opioidhasználatot. Néhány ország, többek között Németország, Ausztria és Finnország azonban arról számolt be, hogy a 30 év alattiak körében viszonylag nagy arányban fordulnak elő opioidokkal összefüggő halálos kimenetelű túladagolások, ami arra utalhat, hogy ebben a korcsoportban továbbra is akadályozott az opioid-agonista kezeléshez való hozzáférés (lásd: Kábítószer okozta halálesetek – a jelenlegi helyzet Európában). Az itt felmerülő kihívások közé tartozhat a fiatalok körében tapasztalt alacsony kezelésben maradási arány, az opioid-agonista kezelés negatív megítélése, egyes szolgáltatók vonakodása a gyógyszerek felírásától, valamint az életkornak megfelelő kezelési környezet hiánya.
Az opioidhasználatra (többek között az idősek körében) adott egészségügyi és szociális válaszlépésekről további információk találhatók az EUDA Health and social responses to drug problems: A European guide (Kábítószer-problémákra adott egészségügyi és szociális válaszlépések: Európai útmutató) című kiadványában.
Főbb adatok és tendenciák
Kezelésben részesülő személyek száma
- Az Európai Unióban 2023-ban a mintegy 860 000, magas kockázatnak kitett opioidhasználónak összességében több mint fele részesült opioid-agonista kezelésben, becslések szerint 511 000 fő (Norvégiát és Törökországot beszámítva 523 000 fő) (12.1. ábra). Az egyes országok között azonban különbségek mutatkoznak. Azokban az országokban, ahol összehasonlítás céljára rendelkezésre állnak 2012. vagy 2013. évi adatok, általában a lefedettség növekedése volt megfigyelhető. Az ellátás szintje azonban továbbra is alacsony és elégtelen néhány olyan országban, ahol becslések szerint jelentős a magas kockázatnak kitett opioidhasználók száma, például Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában (12.2. ábra).
- Az olyan országokból származó adatok, amelyek 2013 és 2023 között következetesen beszámoltak az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensekről, összességében stabil tendenciát mutatnak az ezen időszak alatti kezelési szintek tekintetében, az ilyen kezelésben részesülő kliensek számának kismértékű ingadozása mellett. E stabilitás okai eltérőek. Azokban az országokban, ahol bőséges a nyújtott kezelési szolgáltatások köre, ez az opioidfüggőség gyakran krónikus, visszaeső jellegét és a hosszabb ideig tartó kezelés szükségességét, más országokban (pl. Lettországban) pedig a kezelési rendszerek alacsony kapacitását tükrözheti.
- Egyes országokban nőtt az opioid-agonista kezelésben részesülők száma, ami a nyújtott kezelési szolgáltatások körének bővülését tükrözi: 2018 és 2023 között 10 ország számolt be bővülésről, többek között Finnország (75%), Lengyelország (50%), Ciprus (20%), Svédország (16%) és Málta (15%).
#EMBED-edr25-oat-figure-12.1#
#EMBED-edr25-oat-figure-12.2#
A kezeléshez vezető utak
- Az opioidhasználó kliensek speciális drogterápiához vezető útja leggyakrabban még mindig az önkéntes jelentkezés. Ez a fajta jelentkezés, amelybe a családtagok vagy barátok általi beutalás is beletartozik, a 2023-ban Európában speciális drogterápiát kezdő, elsősorban opioidproblémákkal küzdők körülbelül kétharmadánál (64%-ánál) működött. A kliensek mintegy egyötödét (23%-át) egészségügyi, oktatási és szociális szolgálatok, köztük más, kábítószer-függőséget kezelő központok utalták be, 7%-ukat pedig a büntető igazságszolgáltatási rendszer.
Opioid-agonista gyógyszeres kezelés
- 2023-ban 25 ország számolt be egynél több opioid-agonista gyógyszerrel végzett kezelésről. A metadon a leggyakrabban felírt gyógyszer, amelyet Európa-szerte az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensek több mint fele (55%-a) kap. A kliensek további 35%-át buprenorfin alapú gyógyszerekkel kezelik, amelynek első számú gyógyszerként való használatáról 9 ország számolt be. Más anyagokat, például lassú kioldódású morfint vagy diacetil-morfint (heroint) ritkábban írnak fel, így Európában ezeket az opioid-agonista kezelésben részesülők 10%-a kapja. A megszüntetett kísérleti projekteket is beleszámítva hét ország számolt be heroinnal támogatott kezelésről.
- Öt ország számolt be újabb buprenorfin-tartalmú készítmények – egy elnyújtott kioldódású oldatos injekció, illetve egy szubkután implantátum – használatáról. Ezek a készítmények 2018-ban, illetve 2019-ben az Európai Unió egész területére érvényes forgalombahozatali engedélyt szereztek.
Alternatív kezelési lehetőségek
- Bár az opioid-agonista kezeléshez viszonyítva kevésbé gyakoriak, az opioidhasználók minden európai országban igénybe vehetnek alternatív kezelési lehetőségeket is. Abban a 11 országban, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre állnak 2023. évi adatok, a kezelés alatt álló opioidhasználók 3–47%-a részesül opioid-agonista kezelésnek nem minősülő beavatkozásokban, például orvosilag támogatott detoxikációban és járóbeteg- vagy fekvőbeteg-ellátásban végzett, absztinencia-orientált beavatkozásokban.
Forrásadatok
Az ezen az oldalon található infografikák és diagramok létrehozásához használt adatok alább találhatók.
A 2025. évi európai kábítószer-jelentés teljes forrásadatkészlete, beleértve a metaadatokat és a módszertani megjegyzéseket is, adatkatalógusunkban érhető el.
Ezek közül az ezen az oldalon szereplő infografikák, diagramok és hasonló elemek létrehozásához használt adatok alább találhatók.
