Kábítószerrel összefüggő fertőző betegségek – a jelenlegi helyzet Európában (2024. évi európai kábítószer-jelentés)

Az injektáló kábítószer-használók a kábítószerhasználati kellékek egymás közötti megosztása miatt fertőzések kockázatának vannak kitéve. Ezen az oldalon található a legfrissebb európai elemzés a kábítószerrel összefüggő fertőző betegségekről, beleértve a HIV-fertőzésre, valamint a hepatitisz B és C vírusfertőzésekre vonatkozó kulcsfontosságú adatokat.

Ez az oldal az EMCDDA európai kábítószer-helyzetet bemutató éves áttekintésének, a 2024. évi európai kábítószer-jelentésnek a része.

Table of contents/Search

Table of contents/Search

Search within the book

Operator

Any match

Exact term match only

Select any filter and click on Search to see results

Close

Legutóbbi frissítés: 2024. június 11.

A HIV-bejelentéseknek a világjárvány előtti szintre való visszatérése rávilágít a szolgáltatásfejlesztés szükségességére

Az injektáló kábítószer-használókat a kábítószerhasználati kellékek egymás közötti megosztása miatt olyan fertőzések kockázata fenyegeti, mint a vírusos hepatitisz B és C (HBV és HCV), illetve a humán immundeficiencia-vírus (HIV). Ezek a fertőzések krónikus betegségeket okozhatnak, amelyek súlyos egészségügyi ártalmakat idézhetnek elő, sőt elhalálozáshoz is vezethetnek. Miközben az Európai Unióban hosszú távon csökkenő tendenciát mutatnak az injektáló kábítószer-használattal összefüggő új HIV-fertőzések, az adatokat közlő országok több mint felében 2022-ben 2021-hez képest nőtt az új HIV-bejelentések száma (10.1. ábra). A 2022-ben megfigyelt emelkedés legalábbis részben a HIV-tesztelés megnövekedett arányát tükrözheti azt követően, hogy feloldották a Covid19-cel kapcsolatos kijárási korlátozásokat és az egészségügyi szolgáltatások (beleértve a HIV-tesztelést is) működése visszaállt a világjárvány előtti szintre. A növekedéshez az ismert HIV diagnózissal élő személyeknek az Ukrajna elleni orosz inváziót követően az európai országok közötti fokozott mozgása is hozzájárulhatott. Ennélfogva ezeket az adatokat óvatosan kell értelmezni, mivel nem feltétlenül az új fertőzések arányának növekedését jelzik. Nem feltétlenül kérdőjelezik meg a HIV-bejelentések hosszú távú csökkenését sem. Mindazonáltal a 2010 óta tapasztalt 38%-os csökkenés elmarad az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 75 %-os csökkentési célkitűzésétől, ami azt jelzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség ezen a területen.

További aggodalomra ad okot, hogy 2022-ben az Európai Unióban az injektáló kábítószer-használathoz kapcsolódó új HIV-esetek több mint 40%-át későn diagnosztizálták. Késői HIV-diagnózis esetén fokozottan fennáll a HIV-hez kapcsolódó morbiditás és mortalitás kockázata, és az antiretrovirális kezelésre adott válasz is kedvezőtlenebb lehet. Az injektáló kábítószer-használók körében a fertőző betegségekre vonatkozóan végzett önkéntes és bizalmas vizsgálat a gondozáshoz és a kezeléshez való hozzáférés előfeltétele.

2022-re egyetlen, az EMCDDA részére adatokat szolgáltató ország sem érte el még a WHO valamennyi 95–95–95 célkitűzését a HIV-vel élő, kábítószer-injektáló személyek ellátásának folytonossága tekintetében. A célkitűzés arra irányul, hogy 2030-ra a HIV-fertőzöttek 95%-át teszteljék, 95%-uk antiretrovirális terápiában részesüljön, és 95%-uk elérje a vírusszuppressziót. Összességében az injektáló kábítószer-használó HIV-fertőzöttek körében kisebb a valószínűsége annak, hogy diagnosztizálják őket, ellátásban részesülnek, illetve elérik a vírusszuppressziót. Ez a HIV-vel kapcsolatos morbiditás és mortalitás nagyobb kockázatát, valamint a továbbterjesztés lehetőségét jelenti. Az EMCDDA és az ECDC nemrégiben kiadott, az injektáló kábítószer-használók körében előforduló fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló iránymutatása támogatja a személyre szabott, közösségi alapú tesztelési szolgáltatások bevezetését. Ez magában foglalja a formális egészségügyi létesítményeken kívüli tesztelést, például tájékoztatási szolgáltatások keretében, és kiemeli, hogy a tesztelés és az ellátáshoz való hozzáférés integráltabb megközelítése hatékony módja ezen tartós egészségügyi egyenlőtlenség csökkentésének. Az ártalomcsökkentő megközelítések alapvető fontosságúak a HIV injektáló kábítószer-használók körében való terjedésének csökkentése szempontjából, különös tekintettel a steril fecskendők és tűk rendelkezésre bocsátására, beleértve a börtönökben és a gyógyszertárakon keresztül. Az ingyenes tű- és fecskendőellátás lefedettsége és az ahhoz való hozzáférés azonban számos országban továbbra sem elégséges, az adatokkal rendelkező 17 ország közül csak 5 érte el 2022-ben a WHO által kitűzött szolgáltatási célokat (10.3. ábra). Egyes országokban kihívást jelenthet az injektáló kábítószer-használókkal dolgozó ártalomcsökkentő szolgálatok biztonságos finanszírozásának megszerzése. Bulgáriában és Romániában például a nem kormányzati szervezetek az elmúlt években finanszírozási és beszerzési nehézségekkel szembesültek, ami a szolgáltatások csökkentéséhez vezetett. Szófiában a fecskendőellátás csökkentésének időszakában a kábítószer-használókat kezelő központokban végzett rutin diagnosztikai vizsgálatok alapján a HIV-prevalencia aránya nőtt, és 2022-ben elérte a 15%-ot, ami a fertőzések megnövekedett kockázatát tükrözi, ha a szolgáltatási szint nem megfelelő.

Norvégia jó úton halad a HCV, mint közegészségügyi veszély felszámolása felé az injektáló kábítószer-használók körében

Európában az injektáló kábítószer-használók körében nagy a krónikus vírusos hepatitisz kockázata, és az injektáló kábítószer-használat továbbra is az új HCV-diagnózisok leggyakoribb kockázati tényezője. Egy közelmúltbeli tanulmány megállapította, hogy az uniós tagállamokban, Norvégiában és Izlandon a krónikus HCV teljes prevalenciájának legalább 36%-a összefügg az injektáló kábítószer-használattal. Bizonyíték van arra is, hogy az ártalomcsökkentő szolgáltatások, például a tűcsere programok, valamint az opioid-agonista kezelés biztosítása csökkentheti a HCV terjedésének kockázatát. Amint azt már korábban említettük, e beavatkozások lefedettsége és az azokhoz való hozzáférés jelentősen eltér az egyes európai országok között (10.4. ábra). A HCV-fertőzéssel összefüggő ártalmak kezelése során fontos beazonosítani a vírussal krónikusan fertőzötteket, mivel náluk fennáll a cirrózis és a rák kockázata, és ha a vérrel érintkező injektáló kellékeket másokkal közösen használják, a vírust is átadhatják. A HCV-tesztelés és -kezelés elterjedésének azonban számos országban akadályai vannak, és ez azt eredményezheti, hogy sok HCV-fertőzést nem diagnosztizálnak és nem kezelnek.

Az adatok NUTS 2. vagy 3. szintűek. A NUTS-ra (statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája) vonatkozó információk az Eurostat honlapján találhatók. A NUTS 2. vagy 3. szintű adatok hiánya nem jelenti azt, hogy a beavatkozás nem áll rendelkezésre az adott országon belül.

Az injektáló kábítószer-használók körében az aktív HCV-fertőzés prevalenciájának időbeli tendenciái hasznosak a megelőzés és a kezelés hatásának nyomon követéséhez. Az EMCDDA az eliminációs barométere segítségével nyomon követi az országos szintű előrehaladást. Az EMCDDA részére adatokat szolgáltató országok közül csak Norvégia rendelkezik bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy 2015 és 2021 között az injektáló kábítószer-használók körében 80%-kal csökkent a virémiás HCV prevalenciája, amire a HCV 2030-ig történő felszámolására vonatkozó 3.3. fenntartható fejlődési cél eléréséhez van szükség. Az aktív HCV-fertőzés prevalenciája, amelyet a HCV-RNS segítségével mértek egy nagy szeroprevalencia vizsgálatban Oslóban injektáló kábítószer-használók és ártalomcsökkentő szolgáltatásokat igénybe vevők körében, több mint 80%-kal csökkent 2015 (46%) és 2022 (8,9%) között. Bergenben és Stavangerben hasonló tendenciát figyeltek meg az aktív fertőzések prevalenciája tekintetében, míg a modellezési munka arra utal, hogy az injektáló kábítószer-használók körében ugyanebben az időszakban országos szinten 79%-kal csökkent az előfordulás gyakorisága.

A magas kockázatú kábítószer-használat és a szexuális magatartás közötti kölcsönhatásokra való reagáláshoz több ügynökségre kiterjedő partnerségek szükségesek

A más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében a tiltott stimulánsok és más kábítószerek használata a csoportos, néha hosszabb ideig tartó szexuális együttlétek megkönnyítése érdekében chemsex néven ismert. Az e gyakorlathoz kapcsolódó kábítószerek közé tartoznak a szintetikus stimulánsok, a depresszánsok és a disszociatív anyagok, és bizonyos körülmények között mind magas kockázatú kábítószer-fogyasztásra, mind magas kockázatú szexuális magatartásra sor kerülhet, ami miatt ez a tájékoztatás és az ártalomcsökkentés fontos területe. Néhány ilyen kábítószer magas kockázatú fogyasztása, beleértve az injektáló kábítószer-használatot, fertőző betegségek, akut kábítószer-toxicitás és egyéb egészségügyi problémák kockázatát eredményezi. Az ilyen módon kábítószert használók gyakran nem drogterápiás klinikákra jelentkeznek, hanem más szolgálatokkal, többek között szexuális egészségügyi szolgálatokkal veszik fel a kapcsolatot. Az ilyen magas kockázatú magatartásformákban részt vevőknek biztosított hatékony ártalomcsökkentés továbbra is kihívást jelent, és testre szabott beavatkozások kidolgozására van szükség. Európában a kábítószer- és szexuális egészségügyi problémákat kezelő szolgálatokat általában külön finanszírozzák, eltérő támogatási kritériumokkal rendelkeznek, és ritkán helymegosztottak. Emiatt nehéz integrált ellátást biztosítani azoknak a személyeknek, akik szexuális célú kábítószer-használattal összefüggésben ki vannak téve a védelem nélküli szexuális kapcsolat és a magas kockázatú kábítószer-használat kettős kockázatának.

Még mindig több beruházásra van szükség a globális célok eléréséhez

Az uniós politikai döntéshozók elkötelezték magukat a WHO globális egészségügyi ágazati stratégiái mellett, melyek szerint 2030-ig felszámolják az AIDS-et, valamint a vírális hepatitisz és a szexuális úton terjedő fertőzések járványait. E célkitűzések eléréséhez azonban továbbra is szükség van az ártalomcsökkentő szolgáltatásokba, a tesztelésbe és a kezeléshez való hozzáférésbe történő nagyobb beruházásokra, mivel az ellátás sok országban továbbra is elégtelen. Ennélfogva nagyobb erőfeszítésekre van szükség a jövőbeli járványkitörések megelőzése és a terjedés csökkentése érdekében, ezáltal mérsékelve a HIV-vel, a HCV-vel, a HBV-vel és más fertőzésekkel összefüggő betegségek terhét az injektáló kábítószer-használók körében.

Főbb adatok és tendenciák

HIV/AIDS

• 2022-ben az Európai Unióban az injektáló kábítószer-használathoz kapcsolódó új HIV-bejelentések száma az előző évi 662-ről 968-ra emelkedett (10.5. ábra).
• Az injektáló kábítószer-használathoz kapcsolódó új HIV-esetek aránya szintén nőtt 2021 és 2022 között: az ismert átviteli útvonalú új esetek 4,8%-áról 5,9%-ára. 2022-ben az injektáló kábítószer-használathoz kapcsolódó új HIV-esetek aránya 10%-nál nagyobb volt Lettországban (25%), Finnországban (21%), Luxemburgban (19%), Görögországban (15%), Litvániában (14%), Németországban (11%) és Norvégiában (11%).
• 2022-ben 165, injektáló kábítószer-használathoz kapcsolódó új AIDS-diagnózist jelentettek be az Európai Unióban.
• Az Európai Unióban észlelt legutóbbi HIV-klaszter egyik kiemelkedő jellemzője volt a marginalizált népességcsoportok körében a késedelmes diagnózis és a kezelés késedelmes megkezdése. Az olaszországi Lombardia régióban kialakult klaszter 2006 és 2022 között szerzett 20, analitikusan összefüggő fertőzésből állt, amelyek ugyanarra a HIV-törzsre voltak visszavezethetők, amely rezisztenciával összefüggő mutációkat mutatott.

HCV és HBV

• Öt európai ország rendelkezik friss prevalencia-becslésekkel az injektáló kábítószer-használó és addiktológiai szolgálatokhoz hozzáférő személyek körében előfordult aktív HCV-fertőzésekről. Az aktív HCV-fertőzés prevalenciája a szeroprevalencia vizsgálatok alapján valamivel kevesebb mint 9% (Oslo, 2022) és 27% (Bajorország, 2022) között mozgott, míg a rutin HCV diagnosztikai tesztek eredményei 15% (Belgium, 2019) és 59% (Ausztria, 2020), illetve 62% (Svédország, 2014) között voltak (10.6. ábra).
• Számos európai országban a HCV diagnosztizálásáról és kezeléséről készített pillanatfelvételek betekintést nyújtanak az ellátáshoz való hozzáférésbe. 2022-ben görögországi kezelési programokból származó adatok azt mutatták, hogy a HCV-RNS-tesztre pozitív injektáló kábítószer-használók 26%-ából 85% jelentette, hogy kezelést írtak fel neki, és a HCV-diagnózissal rendelkezők 54%-a fejezte be a kezelést. Norvégiában az oslói addiktológiai szolgálatot igénybe vevő, valaha injektáló személyek körében végzett éves szeroprevalencia vizsgálat a HCV-RNS prevalenciájának jelentős csökkenését állapította meg 2015 (46%) és 2022 (8,9%) között, ami a megelőzési és kezelési intézkedések hatását tükrözi.
• A jelentések szerint 2023-ban az injektáló kábítószer-használókat 5 uniós tagállamban klinikai vagy pénzügyi korlátozások akadályozták a közvetlenül ható antivirális HCV-kezeléshez való hozzáférésben.
• A injektáló kábítószer-használók körében végzett legújabb szeroprevalencia vizsgálatokból származó, HBV-fertőzésre vonatkozó becslések (a hepatitisz B felszíni antigen jelenlétével mérve) 0,4% (Csehország, 2022) és 5,3% (Spanyolország, 2021) között mozogtak.
• 2023-ban 20 uniós tagállam rendelkezett olyan vírusos hepatitisz elleni politikával, amely kiterjedt az injektáló kábítószer-használókra is. A HCV, HBV és HIV integrált szűrésének és kezelésének az ártalomcsökkentési, kezelési és börtön-egészségügyi szolgáltatásokba való integrálása kulcsfontosságú az injektáló kábítószer-használók ellátásának folyamatosságára vonatkozó célkitűzések elérése érdekében.

Forrásadatok

Forrástáblázatok megjelenítése