Opioid-agonista kezelés – a jelenlegi helyzet Európában (2024. évi európai kábítószer-jelentés)

Az opioidhasználók alkotják a kábítószer miatt kezelésben, főként opioid-agonista kezelésben részesülők legnagyobb csoportját. Ezen az oldalon található az Európában nyújtott opioid-agonista kezelésekről szóló legfrissebb elemzés, beleértve a lefedettségre, a kezelésben részt vevő személyek számára, a kezeléshez vezető utakra stb. vonatkozó kulcsfontosságú adatokat.

Ez az oldal az EMCDDA európai kábítószer-helyzetet bemutató éves áttekintésének, a 2024. évi európai kábítószer-jelentésnek a része.

Table of contents/Search

Table of contents/Search

Search within the book

Operator

Any match

Exact term match only

Select any filter and click on Search to see results

Close

Legutóbbi frissítés: 2024. június 11.

Az opioidokhoz kapcsolódó problémák kezelése még mindig a legtöbb kezelési erőforrást emészti fel

Bár a kábítószer-problémák miatt segítséget kérők jellemzői ma már heterogénebbek, az opioid-agonista kezelés hosszú távú jellege miatt a legtöbb országban valószínűleg még mindig az ebben a kezelésben részesülők teszik ki a kábítószerkezelési szolgáltatásokba befektetett források legnagyobb részét. Becslések szerint 2022-ben 1,7 millió ember részesült kezelésben tiltott kábítószerek használatával kapcsolatos problémák miatt az Európai Unióban (2,0 millió ember, Norvégiát és Törökországot is beleértve). A kábítószer-használók speciális kezelése számos gyógyászati (többek között farmakológiai), pszichológiai, társadalmi és viselkedési megközelítést foglal magában a kábítószer-használat és az injektálás megállítása vagy csökkentése érdekében. A legtöbb szerhasználó általában valamilyen formájú opioid-agonista kezelésben részesül, amely a fő farmakológiai kezelési megközelítés, és amelyet jellemzően pszichoszociális beavatkozásokkal kombinálnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják ezt a módszert, mivel a kezelésben való részvétel, a visszaélésszerű opioidhasználat, a bevallott kockázati magatartás, a kábítószerrel összefüggő ártalmak és mortalitás szempontjából kedvező eredményeket találtak. Az EMCDDA és az ECDC nemrégiben kiadott, az injektáló kábítószer-használók körében előforduló fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló iránymutatása opioid-agonista kezelés biztosítását ajánlja mind közösségi, mind börtönkörnyezetben a HCV és a HIV terjedésének megelőzése, valamint az injektáló kockázatos magatartás és az injektálás gyakoriságának csökkentése érdekében. Az iránymutatás azt is javasolja, hogy az opioid-agonista kezelés mellett steril injekciós eszközöket is biztosítsanak, hogy a beavatkozások lefedettségét és hatékonyságát maximalizálják az opioidokat injektáló személyek körében.

Továbbra is jelentős különbségek vannak azonban az országok között a kezelés módját és formáját illetően, valamint abban, hogy az opioid-agonista kezelés rendelkezésre állása milyen mértékben elegendő az ilyen típusú ellátást igénylők szükségleteinek kielégítéséhez. Az opioid-agonista kezelés biztosítása néhány országban még mindig egyértelműen elégtelen (lásd alább a Kulcsfontosságú adatok és tendenciák című részt). Az országos ellátórendszereken belül a fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás relatív fontossága országonként nagyon különböző lehet. Az európai drogfogyasztók kezeléseinek közel egyötöde fekvőbeteg-ellátásban, főként kórházi fekvőbeteg-ellátóknál (pl. pszichiátriai osztályokon), emellett terápiás közösségekben, és egyes országokban börtönök speciális bentlakásos kezelőhelyein zajlik. Összességében azonban az opioid-agonista kezelést gyakrabban alkalmazzák járóbeteg-ellátásban. Ide tartozhatnak a kábítószer-kezeléssel foglalkozó szakosodott központok, az alacsonyküszöbű intézmények és az egészségügyi alapellátást nyújtó központok, amelyek magukban foglalhatnak háziorvosi rendelőket is.

A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy az opioid-agonista kezelés biztosításának mértéke nem csökkent jelentősen a Covid19-világjárvány idején, amikor népegészségügyi alapú korlátozó intézkedések voltak érvényben. Ezen időszak alatt azonban a szolgáltatásnyújtási modelleket egyes esetekben ki kellett igazítani. Az erre vonatkozó példák közé tartozik a távorvoslás fokozott alkalmazása és az otthoni adagok biztosításának kevésbé korlátozó megközelítései. Van arra utaló információ is, hogy a világjárvány idején átmenetileg megszakadhatott az opioid-agonista kezelést igénylő új kliensek ellátáshoz való hozzáférése.

Az opioid-kezelésben részt vevő kliensek elöregedő kohorsza összetettebb igényeinek kielégítése

Az opioidproblémák hosszú távú jellegét az opioid-agonista kezelésben részesülők jellemzőiről rendelkezésre álló adatok is alátámasztják. Az adatok azt is jelzik, hogy a heroinproblémákkal küzdők európai kohorsza idősödik. Ezt jól szemlélteti az a tény, hogy az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensek csaknem 70%-a ma már 40 éves vagy annál idősebb, míg kevesebb mint 10%-uk 30 év alatti. Ez jelentős következményekkel jár a szolgáltatásnyújtásra nézve, mivel a szolgálatoknak az egészségügyi szükségletek összetettebb körét kell kezelniük egy olyan populációban, amely egyre kiszolgáltatottabbá válik. E tekintetben fontos szempont, hogy biztosítani kell az öregedés folyamatához kapcsolódó egyéb betegségek kezelését kínáló általánosabb szolgáltatásokra való hatékony beutalási útvonalakat. Ez egyre inkább szükségessé válik az olyan idősebb, opioidkezelésben részesülő kliensek támogatása érdekében, akik a tiltott kábítószer-használat, valamint a dohány- és alkoholfogyasztás fizikai egészségükre gyakorolt hosszú távú hatásai miatt geriátriai ellátásra szorulnak. Ennek a marginalizálódott csoportnak a kezelése során olyan összetett és gyakran régóta fennálló problémákra is választ kell adni, amelyek a mentális egészséget érintő problémákkal, a társadalmi elszigeteltséggel, a foglalkoztatással és a lakhatással állnak kapcsolatban. E csoport számára az integrált, multidiszciplináris és életkor-specifikus ellátási szolgáltatások fejlesztése továbbra is fontos szempont marad a politikában és a szolgáltatásban, mivel az opioidhasználat demográfiája Európában folyamatosan változik.

A polidroghasználat és a nagy hatóértékű, új szintetikus opioidok megjelenése a helyi kábítószerpiacokon növelheti az opioidhasználat kockázatát, különösen az idősek és a komplex egészségügyi szükségletekkel rendelkezők esetében. Ahol rendkívüli hatóértékű opioidok állnak rendelkezésre a kábítószerpiacokon, több kutatásra van szükség annak megállapításához, hogy szükség van-e kiigazításokra annak biztosítása érdekében, hogy az opioid-agonista kezelés jelenlegi megközelítései továbbra is optimálisak maradjanak. Ezen túlmenően, amint az ebben a jelentésben máshol szerepel, amennyiben az európai piacon csökken a heroin hozzáférhetősége, ez növelheti az ellátás iránti igényt ezen a területen.

Az opioidhasználatra (többek között az idősek körében) adott egészségügyi és szociális válaszlépésekről további információk találhatók az EMCDDA Health and social responses to drug problems: A European guide (Kábítószer-problémákra adott egészségügyi és szociális válaszlépések: Egy európai útmutató) című kiadványában.

Főbb adatok és tendenciák

Kezelésben részesülő személyek száma

• Az európai nagy kockázatú opioidhasználók számának jelenlegi becsléseivel való összehasonlítás azt sugallja, hogy összességében 2022-ben az Európai Unióban a nagy kockázatú opioidhasználók mintegy fele, azaz becslések szerint 513 000 (Norvégiával és Törökországgal együtt 526 000) fő részesült opioid-agonista kezelésben (12.1. ábra). Az egyes országok között azonban különbségek mutatkoznak. Azokban az országokban, ahol összehasonlítás céljára rendelkezésre állnak 2011-es vagy 2012-es adatok, általában véve a lefedettség növekedése volt megfigyelhető. Az ellátás szintje azonban továbbra is alacsony és elégtelen néhány olyan országban, ahol a becslések szerint jelentős a magas kockázatú opioidhasználók száma, például Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában (12.2. ábra).

• Az olyan országokból származó adatok, amelyek 2010 és 2022 között következetesen jelentették az opioid-agonista kezelésben részesülő klienseket, összességében stabil tendenciát mutatnak ebben az időszakban a kezelési szintek tekintetében, az ilyen kezelésben részesülő kliensek számában pedig csak csekély ingadozás tapasztalható. Ennek a stabilitásnak az okai eltérőek. Azokban az országokban, ahol nagy a kezelési kínálat, ez tükrözheti az opioidfüggőség gyakran krónikus, visszaeső jellegét és a hosszabb ideig tartó kezelés szükségességét; más országokban (pl. Lettországban) pedig a kezelési rendszerek alacsony kapacitását.
• A Covid19-világjárvány kezdetén az uniós tagállamok arra törekedtek, hogy a nagy kockázatú kábítószer-használatot folytató személyek számára továbbra is biztosítsák az opioid-agonista kezeléshez való hozzáférést. A 2019 és 2022 közötti kezelési adatok összehasonlítása azt mutatja, hogy a kliensek száma stabil maradt, csak Horvátország és Magyarország számolt be 10%-nál nagyobb mértékű csökkenésről az opioid-agonista kezelésben részesülő populáció tekintetében ebben az időszakban. Ezek a csökkenések részben annak tudhatók be, hogy a világjárvány idején csökkent a kezeléshez való hozzáférés.
• Néhány országban nőtt az opioid-agonista kezelésben részesülők száma, ami a kezelési kínálat bővülését tükrözi: 2016 és 2022 között 11 ország számolt be növekedésről, köztük Dánia (37%), Lengyelország (54%), Románia (17%) és Svédország (21%).

A kezeléshez vezető út

• A kliensek kezelésben töltött betegútjára gyakran jellemző a különböző szolgálatok igénybevétele, a kezelés többszöri megkezdése és a változó hosszúságú tartózkodás. Az opioidhasználó kliensek speciális kezeléshez vezető leggyakoribb útja még mindig az önkéntes jelentkezés. Ez a fajta jelentkezés, amelybe a családtagok vagy barátok általi beutalás is beletartozik, a 2022-ben Európában kezelést kezdő, elsősorban opioidproblémákkal küzdők körülbelül kétharmadánál (66%) működött. A kliensek mintegy egyötödét (23%) egészségügyi, oktatási és szociális szolgálatok – köztük más, kábítószer-használókat kezelő ellátóhelyek – utalták be, 7%-ukat pedig a büntető igazságszolgáltatási rendszer.

Opioid-agonista gyógyszerezés

• 2022-ben 26 ország számolt be egynél több opioid-agonista gyógyszerrel végzett kezelésről. A metadon a leggyakrabban felírt gyógyszer, amelyet Európa-szerte az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensek több mint fele (56%) kap. A kliensek további 35%-át buprenorfin alapú gyógyszerekkel kezelik, amely 8 országban az első számú gyógyszernek számít. Más anyagokat, például lassan felszabaduló morfint vagy diacetilmorfint (heroin) ritkábban írnak fel, Európában az opioid-agonista kezelésben részesülő kliensek közel 10%-a kapja, és 5 ország számolt be heroinnal támogatott kezelésről, ha a kísérleti projekteket is figyelembe vesszük (12.3. ábra).

Alternatív kezelési lehetőségek

• Bár az opioid-agonista kezeléshez viszonyítva kevésbé gyakoriak, az opioidhasználók minden európai országban igénybe vehetnek alternatív kezelési lehetőségeket is. Abban a 11 országban, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre, a kezelés alatt álló opioidhasználók 5–47%-a részesül opioid-agonista kezelésnek nem minősülő beavatkozásokban, mint például az orvosilag támogatott detoxifikáció és a járóbeteg- vagy fekvőbeteg-absztinencia-orientált beavatkozások.

Forrásadatok

Az ezen az oldalon szereplő infografikák és diagramok létrehozásához használt adatok alább találhatók.

Forrástáblázatok megjelenítése