Ártalomcsökkentés – a jelenlegi helyzet Európában (2024. évi európai kábítószer-jelentés)

Az ártalomcsökkentés magában foglalja azokat a beavatkozásokat, programokat és szakpolitikákat, amelyek célja a kábítószer-használat által az egyénekre, a közösségekre és a társadalmakra gyakorolt egészségügyi, társadalmi és gazdasági ártalmak csökkentése. Ezen az oldalon található a legfrissebb elemzés az európai ártalomcsökkentő beavatkozásokról, beleértve az opioid-agonista kezelésre, a naloxon programokra, a fogyasztói szobákra és egyebekre vonatkozó kulcsfontosságú adatokat. 

Ez az oldal az EMCDDA európai kábítószer-helyzetet bemutató éves áttekintésének, a 2024. évi európai kábítószer-jelentésnek a része.

Table of contents/Search

Table of contents/Search

Search within the book

Operator

Any match

Exact term match only

Select any filter and click on Search to see results

Close

Legutóbbi frissítés: 2024. június 11.

Az átalakulóban lévő kábítószer-problémák szélesebb körű kihívások elé állítják az ártalomcsökkentést

Ismert tény, hogy a tiltott kábítószerek használata hozzájárul a betegségek okozta globális terhekhez. Az e terhek csökkentésére irányuló beavatkozások közé tartoznak a megelőző tevékenységek, amelyek célja a kábítószer-használat megkezdési arányának csökkentése vagy lassítása, valamint a kábítószer-problémákkal küzdők számára kínált kezelési lehetőségek. A kiegészítő megközelítések az ártalomcsökkentés általános fejezetébe tartoznak. Itt a hangsúly a kábítószer-használókkal végzett ítélkezésmentes munkán van, hogy csökkenthetők legyenek a többnyire egészségkárosító hatású magatartásformákhoz kapcsolódó kockázatok, és általánosabban előmozdítható legyen az egészség és a jólét. Ezen beavatkozások közül valószínűleg a legismertebb a steril injektáló eszközök biztosítása az injektáló kábítószer-használók számára a fertőző betegségek kialakulási kockázatának csökkentése céljából. Úgy tűnik, hogy ezek a megközelítések idővel – nemzetközi mércével mérve – hozzájárultak a most az injektáló kábítószer-használattal összefüggő, új HIV-fertőzések viszonylag alacsony arányához Európában. Az elmúlt évtizedben, a kábítószer-használati szokások megváltozásával, és a kábítószer-használók jellemzőinek átalakulásával, bizonyos mértékig az ártalomcsökkentő beavatkozásokat is ki kellett igazítani annak érdekében, hogy alkalmasak legyenek az egészségi kimenetek és kockázatos magatartásformák szélesebb körének kezelésére. Ezek közül kiemelkedik a kábítószer-túladagolás kockázatának csökkentése, valamint a marginalizáltabb és társadalmilag kirekesztettebb népességcsoportokban a kábítószer-használók gyakran jelentős és összetett egészségügyi és szociális problémáinak kezelése.

A változó, kábítószerrel összefüggő ártalmak csökkentéséhez válaszlépések széles spektruma szükséges

A tiltott kábítószerek használatához krónikus és akut egészségügyi problémák kapcsolódnak, és ezeket különböző tényezők súlyosbíthatják, többek között a szerek tulajdonságai, a használati mód, az egyéni kiszolgáltatottság és a drogfogyasztás társadalmi közege. A krónikus problémák közé tartozik a függőség és a kábítószerrel összefüggő fertőző betegségek, de emellett egész sor akut ártalom létezik, amelyek közül talán a kábítószer-túladagolás a legjobban dokumentált. Bár az opioidok használata a népesség szintjén viszonylag ritka, még mindig ezekhez a kábítószerekhez köthető a legtöbb megbetegedés és halálozás. Az injektáló kábítószer-használat szintén növeli a kockázatokat. Ennek megfelelően az opioidhasználókkal és az injektáló kábítószer-használókkal való munka mindig is az ártalomcsökkentő beavatkozások fontos célja volt, és egyben az a terület, ahol a legtöbb szolgáltatásnyújtási modellt fejlesztették ki és értékelték.

Ezt tükrözve az elmúlt három évtizedben az ártalomcsökkentő szolgáltatások egy része egyre inkább integrálódott az európai kábítószer-használóknak nyújtott egészségügyi ellátás általános rendszerébe. Kezdetben, a nagykockázatú kábítószer-használatra adott válasz részeként a hangsúly az opioid-agonista kezelésekhez, valamint a tűcsere programokhoz való hozzáférés bővítésén volt, elsősorban az intjektáló heroinhasználatra és a HIV/AIDS-járványra összpontosítva. A kábítószereket injektálók körében a fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló, közelmúltbeli közös EMCDDA-ECDC iránymutatás azt javasolja, hogy biztosítsanak opioid-agonista kezelést a hepatitisz C és a HIV megelőzése érdekében, valamint csökkentsék a kockázatos injektáló magatartást és az injektálás gyakoriságát mind a közösségben, mind a börtönökben. Az iránymutatás továbbá az opioid-agonista kezelés mellett steril injektáló eszközök biztosítását is javasolja az opioidokat injektálók körében a beavatkozások lefedettségének és hatékonyságának maximalizálása érdekében.

Az elmúlt három évtizedben egyes uniós országokban kibővítették az ártalomcsökkentésre irányuló megközelítéseket, hogy azok más válaszlépésekre is kiterjedjenek, beleértve a fogyasztói szobákat és a halálos kimenetelű túladagolások csökkentését célzó hazavihető naloxon programokat (13.1. ábra). Az opioidokkal összefüggő halálesetek csökkentésére irányuló beavatkozások közé tartoznak a túladagolás megelőzésére irányuló beavatkozások, valamint túladagolás esetén az elhalálozás megelőzésére irányuló beavatkozások (13.2. ábra).

Egyes országokban drogbevizsgáló létesítmények léteznek, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy tájékoztassák az embereket arról, hogy milyen anyagokat tartalmaznak az általuk vásárolt tiltott kábítószerek. Az MDMA-ként vásárolt tabletták például szennyezőanyagokat és más kábítószereket, például szintetikus katinonokat is tartalmazhatnak. Mivel számos szintetikus stimuláns és új pszichoaktív anyag ma már hasonló kinézetű porok vagy tabletták formájában férhető hozzá a tiltott piacon, a fogyasztók egyre inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy nem tudják, milyen stimulánst vagy anyagkeveréket fogyasztanak.

Az új pszichoaktív anyagok és a tiltott kábítószerek piacainak növekvő mértékű integrációja új közegészségügyi kihívásokat teremt, mint például a szintetikus kannabinoidokkal kevert növényi kannabisz, a katinonokkal és ketaminnal kevert stimulánsok, illetve a heroinnal kevert vagy megtévesztően herointként eladott új szintetikus opioidok. Mivel a mérgezéses események gyorsan változhatnak, fontosabbá vált annak megértése, hogy mi minősül a kockázatokkal kapcsolatos hatékony kommunikáció biztosításának. Bár a nyújtott szolgáltatások köre eltérő lehet, a drogbevizsgáló szolgálatok mindegyike valamilyen formában végez egészségügyi kockázati kommunikációs tevékenységet, gyakran az elemzett kábítószertermékekre vonatkozó figyelmeztető jelzések kiadásával és az adatok más érdekelt felekkel való megosztásával. A cél az ártalom megelőzése vagy csökkentése az egyén (az anyagot ellenőrzésre benyújtó személy) és a lakosság (mások, akik ugyanannak az anyagnak lehetnek kitéve) szintjén. Ezen a területen a következő lépések közé tartozhat az európai drogbevizsgáló szolgálatok közötti, a figyelmeztető jelzések kiadásának időpontjára és módjára vonatkozó kritériumok és küszöbértékek meghatározásával kapcsolatos harmonizáció és konszenzus kialakítása, valamint az egészségügyi kockázatok kommunikációjára vonatkozó, bizonyítékokon alapuló, állandó érvényű működési eljárások elfogadása. Ezeket a kérdéseket az EMCDDA és a Transzeurópai kábítószer-információs projekt által nemrégiben kidolgozott, az egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos kommunikációs stratégiákról szóló kézikönyv vizsgálja.

E beavatkozások némelyike továbbra is vitatott, többek között jogi státuszuk és bizonyítékalapuk változó jellege miatt. Ezen újabb beavatkozások lefedettsége ezért az országokon belül és az országok között továbbra is egyenetlen, és ahol léteznek, ott gyakran csak a nagyvárosokban fordulnak elő. Általánosságban elmondható, hogy az ártalomcsökkentő szolgáltatások lefedettsége és az azokhoz való hozzáférés – beleértve a régóta bevált és viszonylag jól bizonyított szolgáltatási modelleket is – az egyes uniós országok között jelentős eltéréseket mutat, és egyes országokban a becsült szükségletekhez képest továbbra is elégtelen.

Fokozott felkészültség a nagy hatóértékű szintetikus kábítószerekből és a nem szándékos fogyasztásból eredő ártalmak csökkentésére

A nagy hatóértékű szintetikus anyagok egyre nagyobb potenciállal rendelkeznek arra, hogy kábítószerekkel kapcsolatos ártalmakat okozzanak Európában, mivel ezeknek az anyagoknak a porokban vagy más kábítószerként értékesített keverékekben való véletlen fogyasztása mérgezéshez és elhalálozáshoz vezethet. Ez – a polidroghasználat összetettebb mintáival együtt – tovább súlyosbítja a kábítószer-túladagolás okozta halálesetek és a kábítószerekkel összefüggő mérgezések csökkentésére irányuló hatékony válaszok kidolgozásának már eddig is jelentős kihívásait. Erre a növekvő – bár jelenleg viszonylag kis léptékű – összetettségre 2022-ben Észtországban volt példa, ahol új szintetikus opioidokat és új benzodiazepineket, valamint a nyugtató xilazint tartalmazó keverékeket azonosítottak. Ezeket a „benzo-dope” és „tranq-dope” néven ismert keverékeket a túladagolásos halálesetek számának növekedésével, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában az egészséggel kapcsolatos egyéb negatív kimenetelekkel hozták összefüggésbe. A közelmúltban a fentanilnál nagyobb hatóértékű benzimidazol-opioidok (nitazének) is szerepet játszottak Európa egyes részein helyi mérgezéses esetsorozatokban (lásd még: Új pszichoaktív anyagok – a jelenlegi helyzet Európában).

Egy nemrégiben Írországban történt esetsorozat idején alacsonyküszöbű szolgáltatások támogatásával gyors kockázati kommunikációs gyakorlatot hajtottak végre, amelynek keretében szórólapokat osztottak szét a nyílt színi szerhasználat helyszínein, valamint információkat terjesztettek a közösségi médiában és a hírplatformokon. Ez egy jó példa arra, hogy a szolgáltatóknak a múltbeli gyakorlattal szemben gyorsabban és intenzívebben kell reagálniuk a kábítószer-mérgezéses esetsorozatokra (13.3. ábra). Az ilyen keverékek és megtévesztően értékesített anyagok piaci jelenléte rávilágít arra, hogy felül kell vizsgálni az egyes ártalomcsökkentő beavatkozások végrehajtására irányuló jelenlegi megközelítéseket. Előfordulhat például, hogy az opioid-antagonista naloxon elosztását és alkalmazását felül kell vizsgálni e keverékek és megtévesztően értékesített anyagok összefüggésében. 

Általánosabban fogalmazva, tekintettel a szintetikusopioid-piac lehetséges fejleményeire, célszerű lenne felülvizsgálni a szintetikus opioidok hozzáférhetősége és használata mértékének esetleges növekedésére, illetve az ezen anyagokkal kapcsolatos ártalmakra való felkészülésre és reagálásra vonatkozó jelenlegi terveket. Ez magában foglalhatja a toxikológiai elemzési képességek fejlesztését, a figyelmeztető üzenetküldést és a frontvonalbeli reagálási felkészültséget. Működő fogyasztói szobák rendelkezésre állása esetén, a drogbevizsgáló szolgáltatások nyújtásának lehetséges előnyei és kockázatai adott esetben megfontolás tárgyát képezhetik. Kanadában a fogyasztói szobák többsége például drogbevizsgálást kínál a fentanil tekintetében. Ez jelenleg nem jellemző az Európai Unióban, de egy koppenhágai fogyasztói szoba nemrégiben elkezdte nyújtani ezt a szolgáltatást, és a hírek szerint máshol Európában más kísérleti projektek is folyamatban vannak.

Különböző használati mintákhoz köthető, stimulánsokhoz kapcsolódó ártalmak

Az injektáló kábítószer-használattal kapcsolatos kockázatok csökkentése mindig is fontos célja volt az ártalomcsökkentő beavatkozásoknak, és a szolgáltatási modellek viszonylag jól kidolgozottak és bizonyítottak. A kábítószer-fogyasztásban megmutatkozó változások azonban még ezen a területen is új kihívásokat teremtenek a hatékony szolgáltatásnyújtás szempontjából. Az elmúlt évtizedben a tiltott szintetikus stimulánsok injektálásával összefüggésben 7 európai városban, 6 uniós országban tört ki HIV-járvány. A stimulánsok használatához a heroin használatához képest potenciálisan nagyobb gyakoriságú injektálás társul, míg a crack kokain és más tabletták injektálás céljából történő aprítása és feloldása szintén további egészségügyi kockázatokkal jár. Ezek a fogyasztási minták kérdéseket vetnek fel például a jelenleg jellemzően polidrog-használattal jellemezhető, utcai, nyílt színi szerhasználatban részt vevők rendelkezésére bocsátott tűk és fecskendők típusával és megfelelőségével kapcsolatban. További aggodalomra ad okot, hogy a Covid19 miatti lezárások idején a szolgáltatási korlátozások hátrányosan érintették a kábítószerekkel kapcsolatos fertőzések – például a HIV és a HCV – tesztelését, valamint a kábítószer-használók kiszolgáltatottabb és marginalizáltabb csoportjainak (beleértve a hajléktalanokat is) gondozására irányuló csatornákat.

Szintetikus stimulánsokat és különböző más anyagokat szexualizált kábítószer-használat keretében különböző csoportok, de főként más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak a szex megkönnyítése és fokozása érdekében fogyasztanak, és ezt „chemszexnek” nevezik. Bár ez a meghatározás nem pontos, általában olyan körülményekre vagy eseményekre utal, amelyek keretében nagykockázatú kábítószer-használat és nagykockázatú szexuális viselkedés egyaránt előfordulhat. Az érintett kábítószerek a stimulánsoktól, mint például a metamfetamin, a kokain és a szintetikus katinonok, az alkoholig, a depresszánsokig, mint például a GHB/GBL, és a disszociatív szerekig, mint például a ketamin, terjedhetnek. Noha nehéz megbecsülni a chemszex elterjedtségét, a kutatási tanulmányokból származó információk arra utalnak, hogy ez egy olyan probléma, amely – bár kis mértékben és a kábítószer-használók bizonyos alcsoportjai körében – Európa-szerte jelen van. Az ilyen nagykockázatú magatartásformákban részt vevőknek biztosított hatékony ártalomcsökkentés továbbra is kihívást jelent, és testre szabott ártalomcsökkentő beavatkozások kidolgozására lehet szükség. Ezen a területen valószínűleg erős, több ügynökséget tömörítő partnerségekre is szükség lesz a szexuális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtók és a kábítószerrel kapcsolatos ártalmak csökkentését biztosító szolgálatok között.

Új kihívások és lehetőségek az ártalmak csökkentésére

Annak ellenére, hogy a kannabisz az Európában leggyakrabban fogyasztott tiltott kábítószer, érvként lehet felhozni, hogy ez egyben egy olyan terület, ahol gyakran hiányoznak az ártalomcsökkentő beavatkozások és a kapcsolódó tanácsadás. Az európai kannabiszhasználók általában dohánnyal együtt szívják a kábítószert, és az ártalomcsökkentő megközelítések fejlesztésének egyik fejletlen területe annak mérlegelése, hogy milyen hatékony beavatkozásokkal lehetne csökkenteni a dohányzással kapcsolatos ártalmakat ebben a csoportban. Általánosságban elmondható, hogy az Európában hozzáférhető kannabisztermékek típusainak és formáinak további változásával együtt ennek az ártalomcsökkentő válaszlépésekre gyakorolt következményeivel kapcsolatos megfontolások is változnak. A kannabisztermékek – a hasis és a növényi kannabisz egyaránt – ma már nagyobb hatóértékűek, több THC-t tartalmaznak, mint korábban, és a nagy hatóértékű kannabisztermékek több akut és krónikus ártalomhoz köthetők. Emellett a terméktípusok sokfélesége szintén bővült, hiszen már kaphatók ehető termékek, e-folyadékok és kivonatok is. Ezek a változások új potenciális kihívásokat teremtenek annak azonosítása szempontjából, hogy mi minősül hatékony ártalomcsökkentő beavatkozásnak, és milyen lehetőségek vannak az ártalmak csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtására. 

A kannabisz nem az egyetlen olyan terület, ahol az ártalomcsökkentő megközelítések potenciálisan nagyobb szerepet játszhatnak. Amint azt az idei európai kábítószer-jelentés máshol megemlíti, a fogyasztók növekvő érdeklődésének jelei mutatkoznak a kevésbé ismert szerek, köztük a disszociatív drogok és pszichedelikus szerek, például a dinitrogén-oxid és a ketamin iránt. Ezek az anyagok potenciálisan ártalmat okozhatnak, és egyes használati szokások valószínűleg növelik a káros következmények bekövetkezésének kockázatát, ami potenciális lehetőségeket teremt az ártalomcsökkentő megközelítésekhez.

Bár egyes európai országokban továbbra is vitatottak egyes ártalomcsökkentő intézkedések, nagyrészt elfogadott az az általános koncepció, miszerint az ártalomcsökkentő, bizonyítékokon alapuló intézkedések a kiegyensúlyozott kábítószer-politikák fontos részét képezik. Az ártalomcsökkentő szolgáltatások működésének kontextusa, az azokat alátámasztó bizonyítékbázis, valamint ezen a területen az ellátás minőségének normái ezért továbbra is kulcsfontosságú területek maradnak a további fejlesztés és a szakpolitikai megfontolások szempontjából. Előretekintve, a tiltott kábítószerek dinamikus európai piacából eredő, folyamatosan átalakuló közegészségügyi veszélyek rávilágítanak arra, hogy egyre nagyobb igény van az olyan új és fejlődő szolgáltatásnyújtási modellek értékelésére, amelyekre szükség lehet az összetettebb fogyasztási mintákból, az új anyagokból és keverékekből eredő káros hatások kockázatának kitett, illetve a meghatározott alcsoportokhoz vagy környezetekhez kapcsolódó emberek egészségének védelméhez.

Az EMCDDA Health and Social Responses to Drug Problems: A European Guide (Egészségügyi és szociális válaszlépések a kábítószer-problémák ellen: Európai útmutató) című kiadványa részletes információkat tartalmaz azok számára, akik többet szeretnének megtudni az ártalomcsökkentés és más beavatkozási formák relatív hatékonyságára vonatkozóan rendelkezésre álló bizonyítékokról.

Főbb adatok és tendenciák

Tűcsere programok

• A tűcsere programok szintén széles körben elérhető és szabványos elemei az ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak. 2022-ben minden uniós tagállamban és Norvégiában is működtek tűcsere programok. A tű- és fecskendőellátás lefedettsége és az ahhoz való hozzáférés továbbra is kihívást jelent, az adatokkal rendelkező 17 uniós ország közül csak 5 érte el 2022-ben a WHO által kitűzött szolgáltatásnyújtási célokat (13.4. ábra).

Opioid-agonista kezelés

• Az opioid-agonista kezelés a kábítószer-használók kezelése hatékony formájának és olyan szolgáltatásnyújtási modellnek is tekinthető, amely bizonyos ártalomcsökkentő célokat szolgál. Az opioid-agonista kezelés jól megalapozott beavatkozás, amelyet valamennyi európai országban alkalmaznak, és amelyet a túladagolásos halálesetek elleni védőtényezőként ismernek el. Európában számos opioid-agonista gyógyszert írnak fel kezelő klinikákon, de a metadont alkalmazzák a legszélesebb körben: az opioid-agonista kliensek mintegy 56%-a kap metadont, míg további 35% buprenorfin alapú kezelésben részesül.

Hazavihető naloxon programok

• 2022-ig 16 európai ország számolt be a túladagolásos halálesetek megelőzése érdekében kísérleti projekteket is magában foglaló, hazavihető naloxon programok végrehajtásáról, míg 10 ország jelentette legalább egy fogyasztói szobát megnyitását a biztonságosabb használat elősegítése és a különböző egészségügyi problémák megelőzése céljából (13.5. ábra).

Drogbevizsgáló szolgálatok

• Tizenkét európai ország számolt be valamilyen típusú drogbevizsgáló szolgálat létezéséről. E szolgálatok célja az ártalmak megelőzése azáltal, hogy tájákoztatják az embereket arról, hogy milyen vegyi anyagok vannak az általuk vásárolt tiltott szerekben, és bizonyos esetekben hozzáférést biztosítanak tanácsadáshoz vagy rövid beavatkozáshoz. A szolgálatok által alkalmazott analitikai módszerek a kifinomult technológiától, amely számos különböző anyag erősségéről és tartalmáról tud információt nyújtani, egészen az olyan módszerekig terjednek, amelyek egyszerűen csak egy adott szer jelenlétét vagy hiányát mutatják (13.6. ábra).

Fogyasztói szobák

• Bár a fogyasztói szobák elfogadottabb ártalomcsökkentő válaszlépéssé váltak, egyes országokban továbbra is problémát jelent kialakításuk. 2023-ban 10 uniós ország és Norvégia rendelkezett működő létesítményekkel (13.7. ábra). Ahol multikulturális és új bevándorló populációk vannak jelen, a magas kockázatú kábítószer-használók számára kívánatos a saját nyelvükön megfogalmazott ártalomcsökkentési üzenetek számának növelése.

Beavatkozások börtönökben

• Az EMCDDA 2022. évi, a börtönökben rendelkezésre álló ártalomcsökkentési és kezelési beavatkozásokra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy az opioid-agonista kezelés folytonossága Szlovákia kivételével valamennyi uniós tagállamban és Törökországban is biztosított volt. Az opioid-agonista kezelés börtönben történő megkezdése 2 országban (Bulgária, Szlovákia) nem volt megengedett. Tűcsere programok 3 országban voltak elérhetőek börtönökben: Spanyolországban és Luxemburgban minden börtöben (2 börtön), Németországban pedig egy női börtönben. Hazavihető naloxon 7 országban volt elérhető (Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Olaszország, Litvánia, Norvégia) (13.8. ábra).

Forrásadatok

Az ezen az oldalon szereplő infografikák és diagramok létrehozásához használt adatok alább találhatók.

Forrástáblázatok megjelenítése